Peter Høeg: Az asszony és a majom, ford.: Kertész Judit
Palatinus, 2008, 314 oldal, 2800 Ft
A Palatinus Kiadó új kortárs világirodalmi szériájában, az Extrém sorozatban jelent meg Peter Høeg Az asszony és a majom című regénye, amely méltán tarthat számot az irodalmi ínyencségek kedvelőinek érdeklődésére. Ez a regény kétségtelenül mély, érdekfeszítő olvasmány. Emellett - ahogy a kötet fülszövegében is olvasható - krimiszerűen izgalmas történet. Mondhatnám azt is, minden adottsága megvan ahhoz, hogy kitűnő regénynek tekintsük.
Elöljáróban álljon itt néhány mondat a szerzőről. Peter Høeg 1957-ben született Koppenhágában. Mielőtt írókén jelentkezett volna, dolgozott tengerészként, volt balett-táncos és színész, szóval valószínűleg egyáltalán nem unatkozott, és széles körben szerzett tapasztalatait, ahogy kritikusai állítják, a szövegeibe is beépíti. Ami lehetséges, hogy jelentékenyen hozzájárul viharos irodalmi sikereihez. Első kötete, a Dán álmok története 1988-ban jelent meg, a nemzetközi ismertséget következő regénye, a Smilla kisasszony hóra vágyik hozta meg számára, ezt a könyvet több mint harminc nyelvre fordítottak le. A szerzőt többek között markáns nyelvhasználata miatt tartják számon, de kritikusai olyan címkékkel is gyakran illetik, mint posztmodern vagy mágikus-realista. Szövegei a téma és megformáltság tekintetében igen változatos képet mutatnak. Úgy tűnik azonban, hogy gyakran és kimerítően foglalkozik a civilizáció fejlődésének következményeivel. Az 1996-ban megjelent Az asszony és a majom mindenesetre beilleszthető ebben a diskurzusba.
A regény alapszituációja szerint egy London felé közeledő vitorlás hajó különös képességekkel megáldott majmot szállít. Állatcsempészetről van szó, ki tudja, hogy kicsodák, és milyen szándékkal, a szigetországba kívánják belopni ezt az első ránézésre törpecsimpánznak tűnő főemlőst. A majom azonban megszökik, és hogy, hogy nem éppen Adam Burden, az újonnan létesített londoni állatkert jövendőbeli igazgatójának kertjébe kerül. Adam Burden hamar felismeri, hogy különleges példánnyal, esetleg ismeretlen fajjal van dolga, így minél előbb a saját karriercéljainak igyekszik alávetni az állatot. Bonyolult és embertelennek tűnő kísérleteknek, kutatásoknak veti alá, abban reménykedve, hogy egy egyedülálló tudományos felfedezéssel nagyot lendíthet saját szakmai ázsióján. Itt lép be a történetbe Adam Burden gyönyörű, fiatal és alkoholista felesége, aki különös kapcsolatba kerül a fogva tartott majommal. Madelene Burdent a majommal töltött percek ráébresztik arra, hogy a saját helyzete nem tartható tovább. Társadalmi és érzelmi alávetettsége, alkoholizmusa mielőtt észbe kapna, a pusztulásba sodorják, kielégítetlen szabadságvágya, individuális létérvényesítő törekvései pedig nem várhatnak tovább, tehát cselekednie kell. Látszólag ugyan a majom megmentése érdekében tesz lépéseket, cselekvéseivel valójában saját magát szabadítja fel az őt megnyomorító terhek alól.
A poént persze nem fogom agyon nyomni, úgyhogy itt be is fejezem a cselekményismertetést. Ehelyett inkább szemügyre veszem a regény főbb jellemzőit, legalábbis azokat a szembeöltő motívumokat, amelyek a befogadás során óhatatlanul megragadták a figyelmemet. Ami leginkább szembeöltő, az a regény különös nyelvhasználata. Olvasás közben szinte dúskálunk a szellemes metaforákban, néha olyan szórakoztató megközelítésekkel találkozhatunk, amelyek akár önmagukban is örömet okoznak.
„Miután arclemosóval letisztította az arcát, pórusai összehúzódtak, és az immár zsírtalanított felületről matt fényű, selymes alapozással eltávolította életének utolsó tíz évét.” - Az ilyen, és ehhez hasonló mondatok miatt bizony, már az első pillanatokban beleszerettem a szövegbe. És ezt csak erősítette a regény komplex szimbólumrendszerekkel való játéka, ami hol halálosan komoly, originális felismerésekhez juttatja az olvasót, hol az irónia sejtelmességével oszlatja el a komolyan vehetőségnek még a látszatát is. Olykor bibliai utalásokat fedezek fel a szövegben, máskor - teljesen más összefüggésben - az evolúcióról alkotott közkeletű vélekedéseket állítja feje tetejére a regény. Kifordítja négy sarkából a világot, olyannyira, hogy a végén halovány elképzelésünk sem marad, hogy hogyan rendezhetjük majd újra a civilizáció és természet olyan kézenfekvőnek hitt viszonyrendszerét.
Végezetül néhány szó a szöveg szimbolikus névhasználatáról. A majom, amely egyszerre a történet egyik főszereplője, az események passzív elszenvedője, egyszersmind manipulatív módon alakítója is, az Erasmus nevet kapja, vagyis sajátos módon modern civilizációnk emblematikus figurájának szimbólumaként értelmezhető. Adam Burden nevének bibliai vonatkozása nem szorul magyarázatra, ám ne kerülje el a figyelmünket, hogy az angol burden szó magyarul azt jelenti: teher. Ilyen módon egyszerre szimbolizálhatja a teremtés első emberét, a teremtés koronáját, hogy ezzel az elcsépelt szófordulattal éljek, ugyanakkor lehetséges, hogy nevét – legalábbis szimbolikusan - valamiféle civilizációs tehertétel megnyilvánulásaként értelmezhetjük. És ezzel visszacsatolhatunk ahhoz a sokféle társadalmi tehertételhez is, amely a történet másik főszereplőjét, Madelene Burdent sújtja.
Az asszony és a majom komplexitásával és szórakoztató, fordulatos cselekményével mindenképpen egyedülálló élménnyel ajándékozza meg olvasóját, így bátran állíthatom, értékes darabja lehet a kortárs irodalmat kedvelők könyvtárának.
