A
Alberto Moravia: Lázadásford.: Matolcsi Balázs, Partvonal, 2012, 416 oldal, 3490 Ft 2967 HUF.
Egy vélhetően személyiségzavaros fiatal lány egy belső Hang nyomására fellázad a konvenciók ellen, és évekig tartó ellenszegülése nyomán ha mást nem is, azt eléri, hogy szűk környezete komplett idiótának nézze. Másfelől Desideria olyannyira gyönyörű, hogy aberrált mostohaanyjától kezdve a család volt intézőjén és különféle más férfiúkon át egy titkos forradalmi sejt területi képviselőjéig mindenki a gyönyör tárgyát látja benne. Az egyedüli kivételt a dialógusformában írott regény névtelen kérdezője (az Én, tk. a szerző) jelenti, aki jól láthatóan elhiszi a lány minden őrült kalandjának legapróbb részletét is. A regény körülbelül öt év történéseit foglalja össze kezdve onnan, hogy Desideria meghallja a Hangot, ami hamarosan egy lázadási tervet diktáltat le vele: a cél, hogy megbecstelenedjen minden fontos érték. Minden olyan érték, amely a lány nevelőanyja, Viola, a multimilliárdos üzletasszony számára követendő minta a felső tízezerben való diszkrét megtelepedésre.
Alberto Moravia eredeti nevén Alberto Pincherle (1907. november 28. - 1990. szeptember 26.) a 20. század egyik legkiemelkedőbb olasz regényírója, kinek művei legfőképp a modern szexualitással, szociális elidegenedéssel és egzisztencializmussal foglalkoznak. Legismertebb műve az antifasiszta A megalkuvó, melynek alapján film is készült 1970-ben Bernardo Bertolucci rendezésében, azonos a címmel. Több regényét is megfilmesítették, úgy mint A megvetés, melyet Jean-Luc Godard forgatott (Le Mépris), és az Egy asszony meg a lánya, melyet Vittorio De Sica vitt vászonra La ciociara címmel. Forrás: Wikipedia
Bár Desideria váltig állítja, hogy a Hang se nem a lelkiismeret, se nem egy másik személyiség egyre baljósabban elhatalmasodó nyoma, egyértelmű, hogy a Hanggal való párbeszéd egy erős belső vívódás mikronarratívájának tekinthető. A lánynak ugyanis minden feltétel adott, hogy luxuskörülmények között élje le boldog (vagy legalábbis naivan boldog) életét, ugyanakkor furdalja őt a kíváncsiság bizonyos dolgokért, amit a Legfelsőbb Társadalmi Osztály kódexe elzár előle: a kurválkodástól a baloldaliságig. Az más kérdés, hogy Desideria közege ugyanúgy átengedi magát ezeknek a kísértéseknek, sokszor az ismert formáknál jóval drasztikusabb módon.
A Lázadás – ahogy Moravia legtöbb regénye – nem intézhető el egykönnyen. A szereplők egymáshoz való viszonya mindig többsíkú, több oldalról motivált, ahogyan nehezen lehet olyan figurát találni, aki teljes mértékben meg lenne győződve életbölcselete vagy a mindennapokban alkalmazott szabályrendszer igazáról. Moravia alakjai dinamikusak, de ezt a csalfa dinamikát saját defektjeik, az ebből eredő kapkodás, határozatlanság, tétovaság és döntésképtelenség (és az ezek mögött álló ferde hajlamok) okozzák. Az 1978-as botrányregényben Viola, az anya képtelen napirendre térni afölött, hogy nevelt lányába szerelmes, másrészt képtelen belátni, hogy az folyamatosan ellentmond neki. Csak ennek a viszonynak a kidolgozása elég lenne egy önálló nagyregényhez, de ilyen fura viszonyból számos található a Lázadásban. További ínyencségnek számít, hogy Moravia beszélő nevekkel ruházza fel anti-hőseit. Például Desideria olaszul vágyat és vágyakozást jelent, így a történet akár azt is reprezentálhatná, hogy milyen az, amikor a vágy vágyakozik. Desideria ugyanakkor szerzői lelemény, már amennyiben bedőlünk a regény elején olvasható rövidke felvezetésnek, így az sem hat meglepetésként, hogy ez az önkényes konstrukció, a szerzőnek-magával-való-beszélgetése végül nem a szokványos módon zárul.
Ezzel a kötettel elméletileg teljes a magyar nyelven hozzáférhető Moravia-életmű. Hogy mennyire lóg ki a Lázadás a sorból? Obszcén nyelvi rétege miatt feltehetően külön kasztba sorolható, de témája és hangvétele miatt semmiképp. Egy „egyetemes” társadalmi realizmus közös nevező alá sorolja az olasz szerző legtöbb munkáját. Persze Moravia is tisztában van azzal, hogy az ember nem írható le ugyanazon kategóriák és sémák segítségével: maga a példa gondoskodik arról, hogy a mindenhatónak kikiáltott képlet igazsága folyton-folyvást meghiúsuljon. Előbb vagy utóbb, de érdemes utánanézni, mi csapta még ki a biztosítékot Olaszországban abban az évben, amikor Aldo Moró miniszterelnök legyilkolása volt a vezető hír.
