fotó: Valuska Gábor
Van egy jelenet Kubiszyn Viktor Drognapló című könyvében, amikor az immáron rehabos főszereplő szakdolgozata megírásához szeretne bejutni a Szabó Ervin Könyvtárba. „Viktor súlyos kábítószer-függőség miatt van nálunk. Családi háttere bizonytalan, szociálisan rendkívül hátrányos helyzetben van. Önálló jövedelemmel nem rendelkezik, vagyona nincs. Az elmúlt időszak alatt életvitele gyökeres változáson ment keresztül. Kérem, hogy mindezeket munkája során legyen szíves figyelembe venni. A társadalomba való beilleszkedése felől jó reménységgel vagyunk” - áll a szociális rászorultságát igazoló cetlin. Kubiszyn Viktornak idén két könyve is megjelent: a Filmflesskönyvben drogfilmekről, a Drognaplóban pedig saját magáról írt.
A könyvtároslányok tekintete
Az egyszeri könyvtároslány persze nem tudott mit kezdeni a tömören rázúdított élettel, és a Drognapló olvasója sem érzi magát másként. Kubiszyn Viktor ugyanis saját történetén keresztül mutatja be a drogkarrier legmélyebb, legpokolibb részleteit: kíméletlen őszinteséggel, szégyenkezés nélkül beszél politoxikomán élete kanyargásáról, az első találkozásokról, az első mélypontokról, az első leállásról, az első visszaesésről, az első rehabilitációról, és végül a tisztaságról.
„Az, hogy valaki dzsanki, még ha exdzsanki is, teljes megbélyegzést jelent a társadalom szemében. Ezt a stigmát úgy tudom a legjobban kezelni, ha felvállalom, elsősorban önmagam előtt” - beszél a szerző az ítélkező tekintetekről, amelyekkel várhatóan a Drognapló megjelenése után is találkozhat majd. „De a könyv egyik célja is, hogy bepillantást engedjen a stigma mögé. Rengeteg film, könyv készült már a drogos létezésről, de nem mindenhol ismerjük meg a drogfüggő ember személyiségét. A dzsanki életformát le lehet írni szociológiailag, és az elvonás biológiai tüneteivel is tisztában van mindenki, aki látta a Trainspottingot. De hogy lelkileg mit él meg az ember, milyen gondolatai vannak közben, a személyiség hogyan vesz részt a függőségben – a Drognapló ennek próbál a lenyomata lenni.”
A könyv felkérésre született: Kubiszyn Viktor egyéves tisztaságát ünnepelve a Litera irodalmi portál számára írt Netnaplót, ezekre a hihetetlen erős történetekre figyelt fel a Jószöveg Kiadó, és ajánlotta fel, írja meg az egészet. A Drognapló készítése érzelmileg megterhelő munka volt: végig kellett vennie a drogkarrier minden egyes állomását, a legszebb percektől a legszörnyűbb emlékekig. „A könyv írása kikészített. Gyakorlatilag fejben anyagoztam. Nagyon sok szituáció, érzelmi helyzet jelenik meg a könyvben, nehéz volt kezelni. Sokszor befordított a dolog, mondjuk a visszaesés határára még nem jutottam el, de voltak olyan részek, főleg azok a kamaszkori emlékek – amikor mézesheteimet töltöttem a különböző anyagokkal –, amikor nagyon keményen előjött a sóvárgás. De ez bármikor megjelenhet, és tanultunk erre módszereket, hogyan lehet kezelni. A legklasszikusabb, a könyvben is emlegetett “hátraarc és tipli”. Kilépni a helyzetből, és amilyen gyorsan és amilyen messze csak lehet, elhúzni a rákba. Ez a könyv írásakor is működött: lecsuktam a laptopot és elmentem a városba. Mondjuk hajnali háromkor a Nagymező utca vagy a Király utca nem volt túl nagy lelki segítség, de sokat sétáltam, olvastam vagy beszélgettem. Ilyenkor ez a legjobb, ha felhívok valakit és dumálok vele valami teljesen más dologról. Hajnali háromkor ez is nehéz lehet, de ha nagy gáz lenne, akkor persze telefonálnék. És itt most nem arról van szó, hogy küldd a mentőt, csak hogy hallgass meg, figyelj, trében vagyok, hadd mondjam el, és ezzel el is múlik a sóvárgás.
A cikk folytatását az online is fellapozható Könyves magazin 36. oldalán találod.