Mario Vargas Llosa megírta az utópiát, amelyben megtörténhet, hogy egy újság dolgozói megdöntik az évek óta működő diktatúrát Peruban, börtönbe juttatva a titkosszolgálat fejét. Lehet, hogy ez csak 2017 Magyarországáról nézve tűnik utópisztikusnak, hiszen Alberto Fujimori japán származású perui elnököt – aki Vargas Llosa legnagyobb ellenfele és végül legyőzője is volt az 1990-es perui elnökválasztáson -, 2008-ban valóban elítélték emberi jogok megsértése miatt. Hogy az Öt sarok mégse kizárólag dokumentarista korrajz legyen, a Nobel-díjas perui szokásos eszközével, a sokszor eltúlzott és indokolatlan erotikával fűszerezte a regényt.
A regényben, amely a 80. születésnapján jelent meg spanyolul, nagyszerűen mutatja meg Lima hétköznapi arcát, és az árnyékot, ami a legélesebben vetül rá: a politikai korrupciót. Vargas Llosa “a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta 2010-ben az irodalmi Nobel-díjat, ezt a munkát pedig azóta is folytatja. A regény három alaptémája a politika, a korrupció és a bulvárújságírás. Ami a három témát egy történetté fűzi, az a szex.
Mario Vargas Llosa: Öt sarok
Fordította: Szőnyi Ferenc, Európa Könyvkiadó, 2017, 320 oldal, 2790 HUF
A történet szerint egy Ronaldo Garro nevű újságíró, akinek nemcsak munkája, de hivatása is az emberek szennyesének kiteregetése, megzsarolja Enrique Cárdenast, Lima egyik leggazdagabb emberét. Ha nem fizet, hogy lapja felemelkedjen, lehozza a férfi meztelen képeit, melyeket egy orgián készítettek, ahol számtalan prostituálttal szórakozott a legkülönfélébb pozitúrákban. Enrique nem enged a zsarolásnak, nem fizet, az újság megjelenik, a botrány kirobban, a főszerkesztőt pedig másnap holtan találják az Öt Sarokban. Az Öt Sarok Lima legveszélyesebb negyede, ahol a prostituáltak együtt élnek a dílerekkel, embercsempészekkel és gyilkosokkal. Újra minden szem a dúsgazdag bányatulajdonosra szegeződik, azonban a képlet nem ilyen egyszerű. A főszerkesztő helyét szerencsére átveszi legjobb munkatársa, Picur, aki tovább nyomoz. A törékeny lánynak Ronaldo Garro volt a mestere, és neki is egy dolog ad kielégülést az életben, ha megalázhat, lejárathat, bemocskolhat embereket. Vargas Llosa ekkor mégis megmenti az újságírók becsületét, és a cselekményt addig bonyolítja, míg végül piedesztálra emeli a bulvárújságírást.
A regény alapgondolata a szenzációhajhász újságírás hatalma volt. Vargas Llosa a bulvársajtóról akart írni, ami véleménye szerint korunk minden országában hatalmon van, függetlenül az ország fejlettségétől, a Fujimori érának pedig fontos eszköze volt. A diktatúra ezt használta az ellenzék megfélemlítésére, ellehetetlenítésére azáltal, hogy magánéletük szennyesét kiteregette az olvasók elé. Bár az író nagyon pontosan rögzíti Fujimori diktatúrájának utolsó éveit, a könyvet mégis thrillerként jegyzik. A szereplők és a sztori fikciós, de hangulat, a légkör, melyben a történet életre kel, nem is olyan régen valóban mindennapos volt Limában.
A gazdag bányamérnök borzadva ismeri fel magát egy tucat prosti között
Egy dúsgazdag perui bányamérnök és egy paksaméta fotó. Nagyon kínos fotó. Enrique Cárdenas borzadva ismeri fel magát egy tucat prostituált közt, meztelenül, a legkülönfélébb pozitúrákban, az elé tett felvételeken. Zsarolás. A zsaroló Rolando Garro, egy bulvárlap főszerkesztője, a képeket titokban...
Vargas Llosa több interjúban is mesélt arról, mennyire egyetért Freud elméletével, miszerint a szexualitás az embert mozgató elsődleges erő. Nem csoda, hogy szinte kivétel nélkül minden regényét átszövi valamilyen erotikus hangulat. Az Öt Sarok másik történetszálát két házaspár szexuális kalandozása adja. A már említett Enrique és ügyvédje unatkozó feleségei már az első lapokon egymásra találnak. Ha ez nem lenne elég, egy idő után Enriquét is belevonják a szórakozásba – aki természetesen nem veti meg az ilyesfajta játékokat, amit az előkerült fotók is bizonyítanak -, majd a könyv utolsó oldalán már az ügyvéd is csatlakozni akar az édeshármashoz. A szex egy állandó kompenzálás, figyelemelterelés, hogy ne kelljen látni és legalább egy-egy aktus erejéig ne kelljen a terrorizmusra gondolni.
Az irodalom az emberi lét lenyomata, úgy, ahogy van. Nagy események története, amik megváltoztatták a világot, de emellett az emberek belső életének története is. Míg egy tisztán erotikus irodalom eléggé irreális lenne, fenntartom, hogy az, amelyik egyáltalán nem foglalkozik ezzel az élménnyel, nem fejezi ki az életet a maga teljességében. Leegyszerűsíti, elferdíti, denaturálja.
- állítja Vargas Llosa.
Az Öt sarok egy nagyon jól szerkesztett, jó ritmusú regény, ami olvastatja magát, mégsem nyújt maradandó élményt. A karakterek, bár fajsúlyos dolgok történnek velük a háromszáz oldalon, mégis súlytalanok maradnak. Az erotikus szál, ami végigszövi a történetet sokszor teljesen indokolatlan, már-már kellemetlen. Aki most vágna bele a Vargas Llosa életműbe, az ne az Öt Sarokkal kezdje az olvasást.
