Ben Gilliland: 100 rendkívüli ember világraszóló tette, fordította: Pásti-Kovács Nóra
HVG Kiadói Rt., 2013, 128 oldal, 3200 HUF
B+
Az emberi természet egyik furcsa defektusa, hogy mindent rangsorolna vagy listába rendezne, értékelne és minősítene, nem véletlen hát hogy rengeteg olyan könyv található a boltok polcain, ami bizonyos irányelvek mentén haladva rendszerezni próbál egy bizonyos témakört. Az óvatlan olvasó azt hihetné, a 100 rendkívüli ember világraszóló tette is az ilyen „jólmegmondó” összegzések számát gyarapítja, ami részint igaz is, ám alapvetően nem a felnőtteket, hanem a legkisebbeket célozza meg. A HVG Kiadó Okoskönyvek sorozatának legújabb darabja a korábbi kiadványok – az Ide a pénzt!, a Kié a hatalom?, a Gondolj egy számra! – után már nem a gazdaság, a pénzügyek és a politika mágikus háromszögét járja körbe, hanem a minket körülvevő világ és a tudományok alapjait próbálja a 8 évnél idősebb lurkókkal megismertetni.
A könyv 5 fejezetben mesél 1 vagy 2 oldalon át bemutatva egy fantasztikus felfedezőt, fifikás feltalálót, gondolatébresztő gondolkodót, vagány vezért vagy kreatív koponyát. (Az alliteráló jelzőkért a könyv szerzőjét, valamint fordítóját kell dicsérni). Már ezekből a megfogalmazásokból is látszik, a könyv próbál „jófej” lenni, hogy befogadhatóvá váljék a print alapú irodalommal mindig oly kritikus Z-generáció tagjai számára, de sok más elemében is igyekszik trendivé és divatossá válni. Ez egy ismeretterjesztő könyvtől mindig nagy vállalás, de Ben Gilliland egészen jól lavírozik a komolyság és a humor határmezsgyéjén, így az általa szerkesztett kötet jóértelemben véve egy lebutított, kivonatolt Wikipedia-szócikk, amely fontos illetve kis színes információkat tartalmaz egy-egy delikvensről.
Minden szereplő például egyes szám első személyben oszt meg valamilyen meghökkentő tényt magáról. A képek és rajzok mellett átlagosan legalább 7-8 szövegmező tartalmaz olyan kis gondolat-bonbonokat, amelyekből például Walt Disneyről kiderül, hogy Mickey egeret eredetileg Mortimer egérnek akarta hívni, de a felesége azt javasolta, találjon ki valami mást, mert a Mortimer túl komolyan hangzik. Nagy Sándorról megtudható, hogy egyik szeme barna, a másik kék volt, Mark Zuckerberg pedig elárulja, a Facebookot azért színezte főleg kékre, mert színvak, ezért nem tud különbséget tenni a piros és a zöld között. A Gondoltad volna rovatok is érdekesek, egyikből kiderül, Albert Einstein agyát halála után sokáig vizsgálták, hogy rájöjjenek, mitől volt olyan okos, de az is, hogy az első konzervdobozokat még kalapáccsal kellett felnyitni. Kiemelendőek még a Nélkülük nem lett volna az, aki… illetve a Nyomdokain haladva… elnevezést viselő részek, amelyekből kiviláglik, egy-egy koponyára ki hatott, vagy a későbbiekben kiket inspirált. Plusz pont jár a hazai szerkesztőknek, hogy a legnagyobb elmék mellett besuvasztottak még két oldalt, ahol a legfontosabb magyar szereplőket is felsorolják.
A nem túlcsicsázott illusztráció, a felszabadult, könnyed írásmód megjegyezhető tudnivalókat közöl, és közben megmosolyogtatja a szülőt és gyermekét egyszerre. Az viszont felróható a szerzőnek – de ez minden ilyen összegző könyv írójára igaz –, hogy mi alapján választotta ki szereplőit. Mert ha a felsoroltak között ott van ugyan Marco Polo, Kolombusz Kristóf, Dmitrij Mengyelejev, Michael Faraday, Charles Darwin és Teng Hsziao-ping, akár hiányolhatnánk is például Immanuel Kantot, Jurij Gagarint vagy Stephen Hawkingot. Akik viszont benne vannak - Guglielmo Marconitól Martin Luther Kingen át Coco Chanelig - mind-mind érdekesek annyira, hogy elnézőek legyünk, ugyanis arra inspirálnak, hogy a gyerkőc a későbbiekben esetleg rájuk keressen, ha nem elégszik meg annyi felületes információval, hogy Sigmund Freud szerint a lélek három részre osztható.
„Hiszed vagy nem, a Harry Potter előtt is írtak könyveket, és bizony jó néhány remekmű van köztük” – írja egy helyütt a szerző. Ha ez a könyv nem is emelkedik majd soha a világirodalom sokat emlegetett remekei közé, arra alkalmas, hogy azért helyet kapjon a polcon az okulárés varázslófiú mellett. Végigolvasni nem biztos, hogy kell, de szemezgetni belőle igen.
Szerző: Muchichka László
