Silke Behling könyve nem más, mint egy csodaszép lólexikon. Ha szeretnél otthon lenni a lovak világában, ebből megismerheted a legfontosabb lófajtákat. Melyiknek hol a hazája, és ma hol tenyésztik? Milyen színek és jármódok jellemzik őket, és melyiküket mire használja az ember? Az ábécébe rendezett fajták között könnyen megtalálhatod a kedvenceidet. Több mint 650 színes fotó, fajtaleírások és érdekességek várnak A-tól Zs-ig. A lexikon mellett ismeretterjesztő szövegeket is olvashatsz a lótartásról, a lovaglásról, a lovasszakmákról.
Kicsi, közepes, nagy
A lovak nagyon sokfélék. Van kicsi és nagy, karcsú és zömök, egyszínű és tarka… Ráadásul gyakran külön fajtához tartoznak a méretben, testfelépítésben és szőrszínben egyébként hasonlító lovak. A legtöbb lófajta esetében az ember tenyésztéssel érte el, hogy a lónak meglegyenek az együttéléshez különösen fontos tulajdonságai. Ez lehet valamilyen képesség, mint például az ugrótehetség, vagy meghatározott jármód, például a tölt. Az egy fajtához tartozó lovak vérmérséklete, más szóval temperamentuma is hasonló. Az arab ló rendszerint temperamentumos, éber és gyors reagálású, míg a tinker póni inkább nyugodt és megfontolt.
Tökéletes alkalmazkodás
Az ember nem befolyásolta a lovak összes tulajdonságát. Természetesen az adott fajta eredete is meghatározó: az izlandi lónak például robusztus felépítésűnek kell lennie, hogy jól bírja az időjárás viszontagságait, mert hazájában, Izlandon sokszor barátságtalan és hideg az idő. A hegyi lovak pedig eleve erősebb idegzetűek, hiszen a hegyvidéken a fejvesztett futkározás az életükbe kerülhetne.
Ló vagy póni?
A lovakat általában ló és póni kategóriába osztják. A megkülönböztetés nem egészen precíz, mert akicsik”, vagyis a póni kategóriára meghatározott 148 centiméteres magasságnál alacsonyabb jószágok között vannak lovak is. A camargue-i ló például (kis) lónak számít, nem póninak, holott a mérete alapján inkább az lenne.
Ebben a könyvben a lovakat három csoportba soroljuk: pónik és kislovak, melegvérű lovak és telivérek, valamint hidegvérű lovak. Az amerikai fajtákat és a barokk lovakat, valamint az idetartozó speciális jármódú lovakat általában a telivérek és melegvérűek között tartjuk számon, még akkor is, ha amúgy póniméretűek.
Színek és jegyek
A lovak színe sokféle lehet. Pej, sárga, szürke, fekete és fakó, sőt izabellafakó, vércsederes és más izgalmas kombinációk! Mivel a ló a örténelem folyamán végig az ember hű társa volt, minden nyelvben nagyon sok régi szó írja le a lovak külsejét. A ló fején vagy a lábán található fehér foltok a jegyek. A csikók szőrének színe felnőtt korukra változhat, ám a születéskori jegyek egész életükben megmaradnak.
A lovak menekülő állatok, ha valami nem tetszik nekik, rögtön továbbállnak. Minél jobban megijednek, annál messzebbre mennek.
Született sprinter
A ló menekülő állat. Testfelépítése a folyamatos mozgásra termett, és akár nyugalmi helyzetből is villámgyorsan csúcssebességre gyorsul, ha menekülnie kell. Kifinomult érzékszerveinek köszönhetően környezetét kiválóan észleli. Hátsó lábai roppant erősek. Különleges anatómiai felépítésüknek köszönhetően a ló erőfeszítés, tehát az izmai megfeszítése nélkül tud állni, így állva is tud pihenni.
Lóbeszéd
A lovak az emberrel ellentétben elsősorban nem hangokkal, hanem testbeszéddel kommunikálnak. Bár nyerítenek, például, ha a barátaikat keresik, vagy egy csikó az anyját hívja, többnyire egymás közt is testbeszédet használnak. A hangulatukat például a fülükkel, a farkukkal, a mimikájukkal és más mozdulataikkal is kifejezik. A ló testtartásával közli a fajtársával, hogy mit akar tőle. Kissé oldalra fordított vállával azt jelzi, szeretné, hogy a másik közelebb lépjen. A fenyegetően odafordított far azonban figyelmeztetés: eddig, és ne tovább!
Figyelmes
Az izgatott ló fel-le szaladgál, fejét és farkát magasra emeli. Ha imponálni akar a másiknak, megemeli a nyakát, magasan és büszkén lép. De még akkor is időről időre felemeli a fejét, és figyelmesen körbepillant, ha épp békésen eszeget vagy bóbiskol — sosem lehet tudni! Az élete múlik azon, hogy a veszélyt időben érzékelve kereket oldhasson.
Így lovagolunk
Minden országban különböző lovaglási szokások alakultak ki, attól függően, hogy a mindennapokban mire használták a lovakat. A westernlovaglás például a cowboyok, vagyis az amerikai marhapásztorok lovaglási stílusából alakult ki, az angol lovaglás a klasszikus és a katonai stílusból. A lovakat úgy tenyésztik, hogy a kívánt lovaglási módra a lehető legalkalmasabbak legyenek.
Mint egy cowboy
Westernlovagláskor a lónak csak nagyon finom, könnyed, jelzésértékű segítségeket adnak. Ez azt jelenti, hogy ha a ló vágtára felszólító segítséget kap, akkor addig vágtázik, amíg nem jön a következő utasítás. Ebben a lovaglási stílusban a kéz és a zabla közti kapcsolat nem folytonos, mivel a lónak képesnek kell lennie magától az elvárt pozícióban maradni. A lovas általában elég lazán ül a lovon – legalábbis elég lazának néz ki, ahogy fél kézzel tartja a szárat. A lovat természetesen ugyanolyan gondosan kell idomítani, mint az angol vagy a klasszikus lovaglásnál. A westernlovaglásnak még ma is vannak ágai, amelyek ténylegesen a dolgos hétköznapokból, a marhákkal végzett munkából erednek. Az ilyen munkaversenyeken kívül western stílusban is létezik díjlovaglás, ezt reiningnek nevezik. A pleasure nevű szakág szemlélteti, hogy egy jól belovagolt lovat milyen kényelmes megülni.
(X)
