Egyedül talán nem jutna messzire, ám útközben barátokra talál, akik segítenek neki – a mókás kacsacsőrű emlős, a félénk őz, a kedves borzanyuka és a hallgatag lékhorgász mind-mind azt szeretnék, ha teljesülne a kisvombat nagy álma.
Odaér Vombi Lappföldre karácsonyig? És találkozik a Mikulással? A kedves történet az adventi időszak mind a 24 napjára kínál egy-egy izgalmas fejezetet.
Hiltrud Baier: Vombat a hóban - Karácsonyi mese 24 fejezetben (részlet)
Fordította Magyari Andrea
December 1.
- Anyu, olyan melegem van!
A kisvombat lerúgja magáról a takarót, és a vizespalack után nyúl. Olyan mohón kortyol, hogy a víz kifolyik a szájából, a vízcseppek pedig eltűnnek a vastag bundájában.
Vombi csak nyeli, nyeli a vizet, míg a palack végül kiürül. A víz most már a hasában lötyög, ő azonban még mindig izzad.
Egy kicsit gondolkodik, majd kikel az ágyából, átmászik az anyukájához, és odabújik hozzá. Hátha itt nincs olyan meleg, gondolja. De a mamája bundája még az övénél is vastagabb, így csak még inkább melege lesz
– Anyu, segíts! – suttogja Vombi az anyukája fülébe, de ő csak a másik oldalára fordul, és halkan hortyog tovább. „Ha Anyu alszik, akkor alszik. Nincs mese. Ilyenkor még a segélykérő suttogás sem segít.”
Ez így nem lesz jó. Vombi felkel, és az ablakhoz megy. Kint mindjárt világosodik, és nemsokára még melegebb lesz. Most mit tegyen?
Hm. Esetleg lenyírhatná a bundáját!
Anyu a konyhaszekrény fiókjában tartja az ollót, azzal vág a ragtapaszból, amikor Vombi megsebzi magát. Márpedig ez elég gyakran előfordul. Legutóbb épp tegnap, amikor megbotlott egy farönkben, és lehorzsolta a térdét. Anyu levágott egy szép nagydarab tapaszt, leragasztotta vele a sebet, majd a szőrös, puha karjába vette Vombit, hogy megvigasztalja.
Vombi nem boldogul az ollóval. Az ujjai túl kicsik, folyton kicsúsznak a lyukból. De különben is, mit szólnának a többiek, ha levágott bundával menne az óvodába? „Nézzétek már, a Vombi meztelenül jött oviba!” Biztos kicsúfolnák. Azt pedig igazán nem szeretné.
Milyen jó volna, ha kint esne a hó, ő pedig belehempereghetne a vastag bundájával! Az ám, hó! A nagymamája már mesélt neki a hóról: hideg és fehér, és ha meghempergünk benne, jól lehűti a bőrünket. Úgy, hogy libabőrösek leszünk tőle. Libabőr. Milyen szép szó! Vombi még sosem volt libabőrös, és már csak attól, hogy rágondol, mintha kevésbé kínozná a meleg. A kisvombat újra bemászik anyu ágyába.
– Anyu, mikor fog már esni a hó?
– Vombi, nálunk sohasem esik hó! – nyög fel álmosan Vombi anyukája.
– Miért nem?
– Mert Ausztráliában élünk. Itt csak homok, napsütés meg hőség van.
– Hó nincs?
– Hó nincs.
– De akkor hol van hó?
– A Mikulásnál – mormolja anyu, és a másik oldalára fordul.
– A Mikulás hol lakik? – rángatja meg az anyukája bundáját a kisvombat, anyu azonban már nem válaszol. Alszik, mint a tej.
Vombi nézi, ahogy a látóhatár szélén előbukkan a nap. Jaj, csak ezt ne! Nem akar még nagyobb hőséget! Havat szeretne! A homlokát ráncolva gondolkodik, aztán valami eszébe jut.
December 2.
Vombi a könyvespolcán megtalálja a nagy könyvet, amiből nagyi a múlt karácsonykor felolvasott neki. A borítón egy ősz hajú, piros kabátos férfi mosolyog. Nagy szakálla van, és kerek szemüvege. Mellette egy hatalmas, sötét szemű állat, sajnos Vombi elfelejtette, hogy is hívják pontosan. Valamilyen rém… Rémszarvas? Vagyis inkább rénszarvas. A szarvas szánkót húz, a szánkó a havon siklik. Mindent hó borít: a földet, a fákat, a Mikulás kabátját, még a rénszarvas piros orrát is. Vombi kuncog. A behavazott piros rénszarvasorr olyan furán néz ki! Vombi megérinti a saját orrát. Puha és szürkésbarna. Vajon ha az ő orra lenne havas, az is ilyen viccesen nézne ki?
Vombi átlapozza a könyvet.
A rénszarvas és a Mikulás útra kelnek, a szarvas húzza a szánt, a Mikulás mellette ballag.
Mindent vastag hótakaró borít, az ágak meghajlanak a hó súlya alatt. És ez micsoda? Egy nyúl! Vombi látott már nyulat, de ez itt fehér. Fehér nyulat pedig még sohasem látott, és itt – nicsak! – egész csapatnyi fehér nyúl hógolyózik. Nahát! Vombi összecsapja a könyvet, a csattanástól összerezzen. Anyu persze meg se hallja. Mélyen, nyugodtan alszik.
– Havat akarok! Meg hógolyócsatát! És rénszarvast sem láttam még, meg a Mikulást sem – dünnyögi maga elé Vombi. – Ez egy buta könyv! – Bevágja inkább a sarokba.
Anyu a másik oldalára fordul.
Vombi duzzogva biggyeszti le a száját. Igenis, a hóban akar hemperegni, és hógolyócsatát akar vívni! Mint a nyulak, a fehér hónyulak. Hóvombat akar lenni!
A homlokát ráncolva sokáig gondolkodik, aztán remek ötlete támad.
