A bölcsészeknek nagy fájdalma, hogy nem szép, hanem elhasznált, megrágott, elnyűtt könyvek kerülnek a kezébe, ami alapvetően mindent meghatároz, ami az olvasással összefüggésbe hozható. Különösen szerencsétlenek azok, akiknek filozófiai munkákat kell lapozgatnia - ezt nem is magyaráznám.
De persze vannak megoldások és ügyes trükkök a könyvkiadásban, amivel ügyesen szexivé és vonzóvá lehet tenni még Heideggert és Wittgensteint is. Angol nyelvterületen például nem roppant kínos bölcseleti szövegeket olvasni, bár ehhez az is kell, hogy ilyen menő borítókkal jelentessenek meg már nagy klasszikusokat.
Egyszer Debrecenben voltam OTDK-n, és az akkor megismert szobatársam a Lét és időt olvasta a reggelinél és lefekvéskor is. Szerette, mert szerinte mindenre kínál megoldást. Hullottak a lapok az orrfacsaró szagú könyvéből, ami a teste részévé vált, nem érdekeltek a megoldásai, se a lecigizett könyve.
