Egy chilei bíró elrendelte a Pablo Neruda Nobel-díjas költő 1973-ben bekövetkezett halálának okait feltáró, eredménytelenül végződött nemzetközi vizsgálat lezárását, és maradványainak ismételt eltemetését harmadik felesége, Matilde Urrutia mellé.
Mintegy két éven át négy ország törvényszéki szakértői laboratóriumaiban vizsgálták a chilei költő csontmintáit azzal a céllal, hogy megállapítsák, felgyorsította-e mérgezés a halálát. Pablo Neruda, akinek 1970-ben ítélték oda a Nobel-díjat, prosztatarákban szenvedett. Hetvenedik születésnapjára, 1974-ben nyolc új kötetet tervezett kiadni, ám 1973. szeptember 23-án, néhány nappal Augusto Pinochet katonai rezsimjének hatalomra kerülése után meghalt. Maradványait 2013-ban exhumálták az után, hogy felmerült a gyanú, nem a betegsége, hanem mérgezés okozta halálát, ahogy azt 2011-ben egykori sofőrje állította. Manuel Araya a Proceso című mexikói magazinnak arról beszélt, hogy Nerudát, a Chilei Kommunista Párt tagját méreginjekcióval megölték abban a santiagói kórházban, ahol kezelték.
Neruda csontjait vizsgálták Santiagóban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban. 2013 novemberében a szakértők ugyan bejelentették, hogy nem találtak bizonyítékot mérgezésre, ám a vizsgálatot nem zárták le hivatalosan. Január 21-én a chilei kormány újranyitotta az ügyet, új vizsgálatokat rendelt el, méreg nyomai helyett azt kutatták, hogy szervetlen anyagok vagy nehézfémek okozhatták-e közvetetten a költő halálát. További vizsgálatokat kezdeményeztek egy svájci laboratóriumban is.
Mario Carroza, az ügyben eljáró chilei bíró most elrendelte a vizsgálat végleges lezárását és Neruda maradványainak ismételt eltemetését a költő egykori tengerparti otthonában, a Santiagótól 100 kilométerre nyugatra fekvő Isla Negrában, mivel a törvényszéki vizsgálatok nem hoztak új eredményeket - adta hírül a The Guardian brit napilap online kiadásában. Rodolfo Reyes, Neruda egyik unokaöccse elítélte a döntést. Hangsúlyozta, hogy fontos lenne minden lehetséges vizsgálatot elvégezni az újratemetés előtt, mondván a mérgezésre utaló állításoknak komoly figyelmet kellene szentelni. Bernardo Reyes, a költő másik unokaöccse ellentétes véleményének adott hangot. "Végre lezárul a hangoskodók, beteges hazudozók és jöttmentek ideje. Számolniuk kell a következményekkel azoknak, akik durván felhasználtak egy állítólagos tanút egy képzelt gyilkossághoz" - fogalmazott kemény hangú közleményében.
A mérgezéselmélet hívei arra hivatkoznak, hogy 1973. szeptember 22-én, egy nappal halála előtt a baloldali kötődésű Nerudának felajánlották, hogy szabadon távozhat Chiléből Mexikóba, ahonnan azonban komoly politikai fenyegetést jelenthetett volna a santiagói katonai junta számára. A költő elhalasztotta távozását. Arra is hivatkoznak, hogy ugyanabban a santiagói kórházban, ahol Nerudát kezelték, halt meg a rezsim egy másik politikai ellenzéki alakja, Eduardo Frei Montalva volt államfő 1982-ben, azután, hogy bírálta a katonai diktatúrát. Frei halálát kezdetben műtét közbeni szeptikus sokk fellépésével magyarázták, ám egy 2006-os vizsgálat megállapította, hogy mustárgázzal és talliummal megölték őt.
Több mint négy évtizeddel halála után Pablo Neruda költészete még mindig nagy hatással van hazájában. Az év eleje óta a santiagói metrószerelvényeket kifestették a Veinte poemas de amor y una canción desesperada című, 1924-ben megjelent híres gyűjteményes kötete műveivel, amelyek húszévesen meghozták számára a hírnevet. Chilében folyik a vita arról is, hogy a santiagói repülőteret Pablo Nerudáról nevezzék el.
(MTI)
