Múlt héten hirdették ki a Babits- és a Móricz-ösztöndíj nyerteseit - előbbit fiatal műfordítók, utóbbit fiatal szépírók, irodalmárok kaphatják meg. A Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíj kuratóriuma már akkor jelezte, hogy a száz érvényes pályázat áttekintése után a tagok arra jutottak, hogy azok jelentős részének szakmai minősége nem érte el az ösztöndíj rangjához méltó szintet, így az ebben az évben rendelkezésre álló 26 helyett összesen 14 ösztöndíjat osztanak ki.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója tegnap a Facebook-oldalán írta meg egyebek között, hogy a kuratórium egyhangú szakmai véleménye az volt, hogy nincs elegendő megfelelő minőségű pályázat: "A minőség biztosítása érdekében ők nem osztanák ki az összes ösztöndíjat. Erre én annyit válaszoltam, hogy ha - majd, az akkor már előrelátott hisztike idején - meg tudják védeni a döntéseiket, akkor részemről a fáklyásmenet, kifejezetten támogatom, hogy az irodalmi ösztöndíjak tolódjanak el a minőségelvűség irányába. Azzal aláírtam a javasolt ösztöndíjasok listáját, mai napig nem tudom, ki kapta meg, és ki nem."

A főigazgató ugyanennek a bejegyzésnek az elején amúgy azzal indokolta a bejegyzés megírását, hogy - miközben a könnyűzenei támogatások szervezése zajlik - rendes mail-özön fogadta,

"a Szépírók Társaságának levlistájából küldtek válogatást.

Megy ott a hisztike a Móricz-ösztöndíj kapcsán".

A Szépírók Társasága mai közleményében leszögezte, mindig fontosnak tartotta a nyílt szakmai viták lefolytatását, ugyanakkor úgy véli, hogy egy független civil szervezet belső fórumán zajló párbeszéd csak a fórum résztvevőire, valamint a tagságra tartozik:

"Természetesen nem vagyunk naivak: a könnyű hozzáférhetőséget és másolhatóságot/megoszthatóságot biztosító online kommunikációs felületek korában aligha hihetünk a teljes biztonságban és diszkrécióban (bár legalább utóbbi tisztelete elegáns gesztus volna). Ráadásul független civil szervezetként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy titkolni valónk sincs senki előtt.

Azt azonban aggályosnak tartjuk, ha egy politikai közszereplő nemcsak, hogy hozzájut rá nem tartozó információkhoz (ami maradhatna az ő titka), de azokra a nyilvánosság előtt hivatkozik, és minderre még büszke is.

Egyszerűbben és rövidebben szólva: nem nagyon illik kihallgatni a beszélgetést a szomszéd asztalnál (bár hasznos lehet), továbbadni pedig kifejezett otrombaság".

A Szépírók Társasága szerint a kiszivárogtatás árnyékában már jóval kevesebb szó esik arról, mi is történt valójában a Móricz Zsigmond-ösztöndíj kuratóriumában: "A döntés, miszerint nem használják ki a szabályzat adta lehetőséget, és nem osztják ki mind a 26 díjat, első hangzásra számunkra is meglepő lehet. (Megjegyezzük: a 2019-es kiírás még „legfeljebb 13 fő” részére szólt, ezt a keretszámot idén kivételesen emelték volna meg, „legfeljebb 26 főre”.) Ám nem mi ültünk a kuratóriumban. Mi pedig továbbra is maradéktalanul megbízunk az általunk delegált kurátor szakmai munkájában (és a többi delegáltét sem kívánjuk kétségbe vonni), akinek a döntéseiben és erőfeszítéseiben az elmúlt három évben sem volt okunk kételkedni. Árral szemben kurátorkodni nem ajándék, egyre kevesebben vállalják, tiszteljük a keveseket, akik harcba mennek értünk".