Szabó Magda regényét még mindig szeretik az amerikaiak

A New York Times tavaly az év egyik legjobb könyvének kiáltotta ki Szabó Magda Az ajtó című regényét, melyről korábban Claire Messud írt elragadtatott kritikát. Utóbbi akkora figyelmet keltett, hogy hatására a könyv egy darabig egyszerűen hiánycikk lett Amerikában.

Most a The Medium nevű oldalon jelent meg egy hasonlóan pozitív hangvételű recenzió a kötetről, melynek írója, Jacob Shamsian már a címben jelzi, hogy állandóan a regény jár a fejében (I can’t stop thinking about Magda Szabo’s ‘The Door’). Mint írja, egy csomó általa olvasott könyvről - ezek közé sorolja például a Dublini embereket (Joyce) vagy a Candide-ot (Voltaire) - elmondható, hogy prózája tiszta, remek és erőteljes. A felszínen az írás kristálytiszta, a történetek magával ragadóak, és könnyű olvasni őket, a mélyebb szinteken pedig a szövegek kiállják az alapos vizsgálat próbáját. Bár jelképeik egyértelműek lehetnek, ám a történetek annyira magával sodorják az olvasót, hogy ez az egyértelműség cseppet sem zavaró. És amikor az ember visszatér a mélyreható elemzéshez, akkor jön rá, hogy az adott könyv sokkal kifinomultabb annál, mint azt első látásra gondolta volna. Ebbe a csoportba olyan könyvek tartoznak, melyeket öröm újra- és újraolvasni, és mindig valami újat lehet felfedezni bennük. "Az ajtó egyike ezeknek a regényeknek" - szögezte le a recenzens, hozzátéve, hogy nem tenne egyenlőségjelet Szabó regénye és a Candide, vagy a Dublini emberek közé, de ezek a könyvek mégis egyazon csoportba tartoznak.

A szerző elismeri, hogy kevés olyan európai regényt olvasott, amely időben a holokauszt után egy-másfél nemzedéknyire játszódik. Ami igazán tetszett neki Szabó Magda regényében - és amelyet még mindig nem sikerült megfejtenie -, az a holokauszttal kapcsolatos múlt utáni bonyolult nosztalgia, mely egyúttal túl is terjed ezen. Szerinte a szereplők a borzalmakkal úgy próbálnak megbirkóznak (vagy éppen kitérni ez elől), hogy a regény egy abszolút periférikus területen játszódó történetet próbál elmesélni. A regény az elmúlt időkre való emlékezés is egyben. Hasonlít egy Stefan Zweig-regényre, melyben a szereplő egy már nem létező korból származik, amelynek elveszett erényei után még sóvárog. Shamsian amúgy Szabó Magdát jobb írónak tartja Zweignél, igaz, rögtön hozzáteszi azt is, hogy mindkettejük műveit fordításban olvasta, így lehet, hogy nem fair a kijelentése. Az ajtó után amúgy Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból című művét kezdte el olvasni, ahol a mesélő lelkivilágának leírása sokkal részletesebb, olvasni mégis sokkal idegesítőbb azt. "Talán nem a legjobb regény az átmenetre. Hiányzik Szabó friss, tiszta prózája" - teszi hozzá végül a recenzens.