bookline 10 éve együtt
Nagy ottlik géza ottlik100

Miért nem készültek filmek Ottlikból?

.konyvesblog. | 2012. május 09. |

Miért nem készült sok film Ottlik Géza írásaiból? Miért beszélte le Jancsó Miklóst Ottlik az Iskola a határon megrendezéséről? Sok-sok talány

“Ottlik írásait nagyon szeretem, újra és újraolvasom őket. Főleg nem filmes szempontból, hanem "csak úgy". Vannak bizonyos írásai, amelyek kapcsán felmerül bennem a megfilmesítési szándék, de az Iskola a határon nem tartozik ezek közé. Nem tartom magam hozzá elég érettnek. Az a könyv, szerintem, nem egyszerűen jó regény, hanem remekmű, és azokkal csínján kell bánni. Nagyon ritkán készül jó film remekművekből” - nyilatkozta Horváth Lili, az Uszodai tolvaj című Ottlik-novellából készült kisfilmje bemutatója után. (Az Iskola a határonról még többet olvashat itt, Ottlikról magáról pedig itt.)

Ebben az idézetben már benne van a válasz arra a kérdésre, hogy a sok érdeklődés ellenére miért nem készült soha az Iskola a határonból filmes feldolgozás. (Ottlik Géza születésének 100. évfordulójára a regény helyszínéül szolgáló Jurisics Miklós Gimnázium hirdetett filmpályázatot is, de kifejezetten középiskolások számára, akik 2-10 perc közötti hosszban dolgozhattak fel motívumokat a regényből.) Ottlik egyébként számos hangjátékot fordított francia és amerikai szerzőktől, Valencia-rejtély címmel maga is írt egy természettudományos krimit, amely 1988-ban jelent meg a Kortárs című folyóiratban, majd a Radnóti Színpad felolvasó színpadán elhangzott Dömölky János rendezésében, aki később tévéfilmet is készített belőle.

A kisfilmesek fantáziáját is beindította Ottlik: Szemző Tibor tízperces, Ez van! című etűdje 8mm-es filmre készült. Szemző saját bevallása szerint az Ottlik-vonzódás az Iskola a határon óta fontos elem életében. „Az Ottlikkal kapcsolatos szálakat úgy gondoltam elvarrni, hogy a rádió archívumában meghallgattam a vele kapcsolatos anyagokat.” A filmben felhasznált anyag egy nyilvános beszélgetés, amelyet Czigány György vezetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Szemző, Ottlik, rádió

A film Szemző által komponált zenéje már előbb készen állt, mint a képanyag, a Super 8-as kamerával rögzített képek később csatlakoztak a rádió környéken felvett hangokhoz. Erre épült az Ottlik által mondott szöveg: „Az izgatott, hogy hogyan lehet a beszélt szöveget zenei szólamként kezelni. Ottlik talán a legnehezebb téma egy filmes számára, az Ez van! tisztelgés Ottlik előtt. Talán ezután majd merem magamban Gézának szólítani.” - mondta Szemző 2005-ben a Filmszemlés vetítés után. Az Ottlik-kisfilmet vetítik az A38 hajón is a Szemző-életművet bemutató koncertsorozat keretében 2012. május 29-én is, de most itt is megnézhető:

 


Az Uszodai tolvaj című Ottlik-novella két kamasz barátságáról szól és a rendező szakos Horváth Lili készített belőle vizsgafilmet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Horváth Lili az eredeti novellához képest rengeteg apróságot változtatott meg a filmben: “Amikor az Uszodai tolvaj című novellát olvastam, nagyon erősen megjelent előttem egy hely, egy tér a kilencedik kerületben, és egy arc, a főszereplő Gyuszié, akit régebbről ismertem – ebből a kettőből kiindulva hirtelen összeállt a fejemben, hogy lehetne ezt filmre áttenni úgy, hogy az eredeti írás lelkéhez hű maradjon, de közben az enyém is legyen.” Nézd meg a filmet!



A siker: Hajnali háztetők

„Nem hiszem, hogy a kisregényem alkalmas lenne filmre” – a feljegyzés, melyet Kelecsényi László a Holmi 2008. júliusi számában ismertetett, Ottlik Géza hagyatékából került elő. A felemlegetett kisregény a Hajnali háztetők, amelynek első változata folytatásokban 1944-ben jelent meg a Magyar Csillag című irodalmi folyóiratban, és amely – több más elbeszéléssel közösen – kötetben végül 1957-ben került a könyvesboltok polcaira.

Ottlik tehát a jelek szerint 1959 októberében valamiért nem hitt abban, hogy a Hajnali háztetők a filmvásznon is megállná a helyét. Ez volt az az év pedig, amikor kijött az Iskola a határon, amelynek a megfilmesítésére Jancsó Miklós amúgy az elsők között bejelentkezett. „A Gerbeaud-ban szelíden lebeszéltem a filmről, és fizettem neki egy kávét és egy kis konyakot. Aztán még sokáig sokan kértek, végül már nem fizettem a lebeszélésért még kávét sem” – nyilatkozta utóbb Ottlik Bán Magdának egy 1986-os interjúban.

A Hajnali háztetőkből azonban film lett, igaz, az első könyves megjelenést követően jó pár évtizedet kellett még rá várni. Dömölky János rendező lett végül a befutó, aki eredetileg a Prózát akarta filmvászonra vinni, ám erről a tervéről később letett. Abban, hogy Ottlik engedélyt ad a Hajnali háztetők megfilmesítésére, még maga a rendező sem mert reménykedni, és saját bevallása szerint az a tény, hogy végül ő készíthette el az első Ottlik-filmet, nagyrészt a véletlennek köszönhető.

A Hajnali háztetők mindenesetre nem önmagában, hanem az életmű részeként izgatta, ismerte el egy 1987-es Filmvilág-interjúban Dömölky, aki az Ottlik-művek vissza-visszatérő karaktereinek, Bébének és Halász Petárnak a barátságát a következőképp jellemezte: „Szerelmi erejű baráti kapcsolat az övék, ugyanakkor tartósabb sok szerelemnél. Az ilyenfajta barátságok titka régóta foglalkoztat, nem egyszerűen azért, mert hiányzik az életemből, hanem azért is, mert mintha már mindenkiéből hiányozna: emberi kapcsolataink összességét olykor képtelenül szegényesnek és kicsinyesnek látom.”

Ottlik 1981-ben végül áldását adta a Hajnali háztetők megfilmesítésére, sőt, még a forgatókönyvírásba is beszállt. Dömölky szerint a közös munka „csataszerű vitákban” zajlott: eszerint az író elvitte a rendező által írt első változatot, „javított, beleírt, kihúzott, szidalmakkal árasztott el, akkor jöttem én megint”. A rendező mindezek ellenére „szörnyen szép élményként” jellemezte a közös munkát.

A kettejük felfogása közötti legnagyobb különbséget ő maga amúgy abban látta, hogy míg Ottlik kizárólag a regényt, addig Dömölky az egész életművet vette volna alapul, amire – tette hozzá a már idézett Filmvilág-interjúban – „főleg az ötvenhatos keret-cselekmény feldúsítása adott módot”. Ottliknak azonban ez nem feltétlenül tetszett, így például az ÁVH-sok jelenetét ki is húzatta volna a forgatókönyvből. Dömölky szerint Ottlik attól félt, hogy „nagybetűs Ávósok szerepelnek majd a filmen, holott neki semmi köze nincs elvont típusfigurákhoz. Amikor aztán látta, hogy a megvalósult epizódban nem jelképek játszanak, megbékélt a jelenettel”.

A kész filmet végül 1987 februárjában mutatták be a Magyar Játékfilmszemlén, ahol Koltai Lajos operatőr és Cserhalmi György teljesítményét is díjazták. A korabeli kritikák mindenesetre eléggé vegyesek voltak: a Népszabadság például „vitathatatlanul tehetséges emberek” félsikeréről (vagy félkudarcáról) írt, a Film Színház Muzsika cikke szerint a film „éppen a téma legfőbb hangsúlyainak a megragadásában gyengélkedik”, a Filmvilág kritikusa pedig úgy vélte: „A Hajnali háztetők című film inkább tisztelgés az elmúlt évtizedeket emelt fővel átélt Ottlik Géza előtt, mintsem átköltés a Hajnali háztetők című regényből”.

„Én még soha ilyen szép filmet nem láttam" – rebegte meghatottan az író a Hajnali háztetők mozipremierje után.

Szerzők: Libor Anita és Ruff Orsolya

FILMES PROGRAMOK AZ OTTLIK100 KERETÉBEN

2012. JÚNIUS 16.
Séta Ottlikkal. Kövesse nyomon a Hajnali háztetők világát okostelefonján!
Az interaktív, irodalmi séta egy okos-telefonra letölthető alkalmazás segítségével kelti életre Ottlik Géza regényét és hozza közelebb a történetet, valamint az 1930-as évek Budapestjét, az író fiatalkorát a közönséghez
A Moholy Nagy Művészeti Egyetem, a MTA-SZTAKI és PIM közös projektje
További információ: www.pim.hu

2012. OKTÓBER 16. 18 óra
„Ilyen szép filmet én életemben még nem láttam…” – Ottlik és a film
Vendégeink: Kelecsényi László irodalomtörténész, Dömölky János, a Hajnali háztetők című film rendezője
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, Károlyi Mihály u. 16.)

2013. JANUÁR 30. 18 óra 20 óra
„Mint néző kezdjük az ingyenmozit…” – Fiatal filmesek Ottlikról
Horváth Lili és Joó Tamás filmbemutatója
A 2012-es Ottlik-év és a Minden megvan-kiállítás záró rendezvénye
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, Károlyi Mihály u. 16.)
 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!