Tíz éve jelent meg angolul Khaled Hosseini Papírsárkányok című kötete, és a People magazin honlapja ebből az alkalomból online kérdezz-felelekre invitálta a szerzőt és a rajongókat is.
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy a Papírsárkányok esetében rejtett önéletrajzról van-e szó, de a regény nagyrészt kitaláció – jelentette ki egy kérdésre válaszolva Khaled Hosseini. A hetvenes években Afganisztánban kezdődő történet két barát életét követi nyomon. Egyikük, Amir egy napon cserbenhagyja barátját, Haszant, majd később az Egyesült Államokban kezd új életet. A lelkiismerete azonban még évek múltán sem nyugodt, és amikor visszatér az immáron tálibok uralta Afganisztánba, egyrészt egy merőben más országot talál, másrészt azonban lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegyen valamit múltbeli bűneiből.
Khaled Hosseini szerint bár maga a történet fiktív, azt azonban elismerte, hogy sok életrajzi elemmel szőtte át a történetet. Kabul leírása, a hetvenes évek politikai miliője mind saját tapasztalatain alapul, és a sárkányeregetés, illetve azok a játékok, melyeket a fiúk játszanak a regényben, ugyanazok, melyekkel annak idején az író és fivére szórakoztatták magukat. Amirhoz hasonlóan Khaled Hosseini is Kaliforniában kezdett új életet, és mint mondja, élénken emlékszik még az első évek nehézségeire. A tálibokkal kapcsolatos részek kitaláción alapulnak, illetve olyan afgánok beszámolóin, akik abban az időszakban az országban éltek.
Az évek során ugyanis, az afgán összejöveteleken, bulikon, esküvőkön, rengeteg olyan afgánnal beszélt, akik annak idején a tálibok uralta Kabulban éltek. „Amikor leültem, hogy megírjam a Papírsárkányok utolsó harmadát, azt vettem észre, hogy akaratlanul is egy rakás anekdotát, sokatmondó részletet, történeteket, beszámolókat halmoztam fel magamban arról, milyen volt Kabul azokban az években” – teszi most hozzá. Az első verzió megírása tizenöt hónapot vett igénybe, majd újabb egy hónap kellett a szerkesztéshez: „Még mindig lenyűgöz, hogy milyen gyorsan megírtam ezt a könyvet!”
Khaled Hosseini elismerősen nyilatkozott a regénye alapján forgatott azonos című filmről is, külön erényeként említve, hogy a film nem a szokásos, tehát a politikai erőszak és a terrorizmus által meghatározott kontextusban mutatta be a régiót, hanem sokkal inkább a család nagyon is emberi történetére és a szeretetre helyezte a hangsúlyt.
