az Állatias Bűnügyi Krónikák két darabja
Az orosz szerző, Anna Sztarobinetsz azért kezdett el gyerekkönyveket írni, mert már minden olyan orosz mesét és történetet elolvasott a kislányának, amit egy ötéves gyerek élvezhet. Ám a gyerekkönyvkiadás nem egyszerű feladat Oroszországban. A cenzúrával való tanulságos találkozását a Guardianon írta meg.
Mivel a lánya falta a könyveket, olyasmit is olvasott neki, amit kicsit nagyobb gyerekeknek szántak, és olyasmit is, amit nem orosz író írt. Tove Janssont, Daniel Pennacot, JK Rowlingot. Ám a kislánya, és ő is olyan könyvre vágyott, amihez tud kötődni, aminek helyszínei ismerősek, szereplői pedig épp olyanok, mint a szomszédban lakó felnőtt, gyerek, kutya, macska. Sztarobinetsz ezért 2009-ben előállt első saját mesekönyvével, A jó kislányok földje, ami egy Polina Petrova nevű moszkvai kislányról szólt, aki rossz volt, ezért egy totalitárius utópiába került, ahol nagyon fegyelmezetten kell viselkednie. A szörnyű helyről végül kutyája és macskája mentette ki. ( Sztarobinetsz második gyerekkönyve a Catlantis címet kapta, az első kötetből megismert macska utazik benne keresztül az időn.)
A jó kislányok földje megjelenésének idején Sztarobinetsz már többkötetes szerző volt, a kritika szerette, felnőtteknek szóló könyvei jól fogytak, ezért nem gondolta, hogy bármilyen akadályba ütközik, ha gyerekkönyvet szeretne megjelentetni. Hamar kiderült, hogy tévedett: az orosz gyerekkönyvkiadók rendkívül konzervatívak, ez pedig meg is magyarázta, hogy miért talált csak néhány jó gyerekkönyvet az orosz piacon. Az orosz kiadók főleg orosz népmeséket, vagy lefordított klasszikusokat adnak ki, vagy ami még ennél is rosszabb, teljesen komolynak szánt orosz Harry Potter-paródiát, de új dolgokkal nem mernek előállni. Beletelt egy kis időbe, amíg Sztarobinetsz kiadót talált az első két gyerekkönyvének (az elsőből azóta egészestés gyerekfilm is készült), ám a legújabb projektjénél még a cenzorokba is beleütközött.
Két évvel ezelőtt kezdett dolgozni az Állatias Bűnügyi Krónikák című sorozaton, amelynek epizódjai mind klasszikus detektívtörténetek, fő- és mellékszerepekben erdei állatokkal. Az első résznek A farkas barlangjában lett a címe, és Oroszország legnagyobb kiadója le is csapott rá, ám volt egy kis problémájuk. Egy új orosz törvény szerint a gyerekeket minden olyasmitől meg kell védeni, ami ártalmas lehet az egészségükre és a fejlődésükre, a drogoktól az erőszakon át az ún. családi értékekkel ellenkező motívumokig. Starobinets kiadója maximálisan be is akarta tartani a törvényt, ezért első körben új illusztrátort béreltek fel, aki eltüntette volna a kötet noir-hangulatú rajzait, és édes kiscicákat és kisrókákat rajzolt volna a helyükre. A könyvet eredetileg nyolc évnél idősebbeknek szánták, ám a kiadó azt akarta, hogy kerüljön inkább a 14 éves kortól felirat a borítóra. A sorozatcímet is utálták, és az állatias jelző helyett inkább a funky jelzőt javasolták. A történet, mint a detektívsztorik általában, gyilkosságot is magában foglalt, sőt még alkoholt is fogyasztottak benne (Mothitót, ami egy lefordíthatatlan szóvicc egy erjesztett molylepkeitalra), ez pedig már túl sok volt a kiadónak. A történet végül hepienddel zárult, egy kis orosz kiadó, a Clever úgy döntött, megjelenteti a kötetet, ám végül egyetlen kiskorú olvasó egészsége és fejlődése sem került veszélybe.
