Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel át- vagy túléljük, de főként gyakran elfelejtjük, hogy egy órával kevesebbet vagy többet fogunk aludni. Így történt ez vasárnap hajnalra virradóan is, amikor egy órával előre tekertük a mutatót. De ki találta ki az óraátállítást? Tényeket és tévhiteket gyűjtöttünnk, cikkünk végén pedig könyveket is ajánlunk az időről.
Nem a parasztok hibája
A közkeletű vélekedéssel ellentétben nem a gazdálkodók tehetnek az óraállításról, sőt, az amerikai farmerek erőteljesen kampányoltak a bevezetése ellen. Ezzel ugyanis egy órával kevesebb idejük maradt megfejni az állatokat és piacra küldeniük az árut. A lobbizásuk az első világháború után sikeres volt, akkor felhagytak a gyakorlattal, a következő háborúban azonban ismét bevezették.
És nem is Benjamin Franklin nevéhez fűződik az óraátállítás, ahogy azt sokan hiszik. Az akkor éppen Párizsban élő politikus mindössze egy szatirikus esszéjében javasolta, hogy ha a párizsiak jobban ki akarják használni a napos órákat, akkor keljenek egy órával korábban, és spóroljanak a világításon. Az 1784-es poénnak még nem voltak gyakorlati következményei.
Az első óraátállítás
Az első óraátállítások Kanadában voltak: 1908. július elsején az ontariói Port Arthur lakosai egy órával előbbre állították a mutatót. Példáját több város követte 1914-ben, majd 1916-ban amikor törvénybe is iktatták az intézkedést.
A háború tehet róla
Az osztrákok és a németek az első világháború alatt vezették be az óraátállítást.
1916. április 30-án állították először át az órát Ausztriában és Németországban, hogy spóroljanak a világítással és üzemanyagot takarítsanak meg.
Néhány hét múlva Nagy-Britannia, Franciaország és számos más nemzet követte a példájukat. Többségükben azonban ez csak a háború idején volt érvényben.
Kétórás változás vagy négyszer húsz perc?
Az óraátállítás ötlete George Vernon Hudson új-zélandi tudós fejéből pattant ki. 1895-ben javasolta a Wellingtoni Filozófiai Társaságnak, hogy októberben két órával állítsák előbbre az órákat, márciusban pedig kettővel vissza. Bár a javaslatot érdeklődés övezte, végül nem vezették be.
Tőle függetlenül, 1905-ben William Willett brit építési vállalkozó állt elő egy szakaszosabb javaslattal, ő amellett érvelt, hogy április minden vasárnapján 20 perccel előre tekerjék a mutatót, szemptemberben pedig ugyanígy 20 perccel vissza.
Egy könyvet is írt a témáról a Napfény pazarlása címmel. Ebben levezeti, mennyivel több időnk lenne a munka utáni pihenésre, illetve nem hagynánk kihasználatlanul a napos órákat.
Aktívan lobbizott a bevezetéséért Angliában, a parlamentben elő is terjesztettek erről egy jogszabályt 1909-ben, de nem szavazták meg. Végül 1916-ban vezették be, amit Willett már nem élhetett meg.
Nem gazdaságosabb
Az egyik legfontosabb érv az óraátállítás mellett a spórolás, de tényleg megtakarítunk valamit? 1974 januárja és 1975 áprilisa között egész Amerika átállt az óraátállítás használatára, hogy így harcoljanak az energiaválság ellen. Sőt, 2005-ben egy törvénnyel még egy hónappal meg is hosszabbították az időszakot, hogy visszaszorítsák az energiaárakat.
A számításuk azonban nem vált be: egy 2008-as kutatás szerint az óraátállítás egy százalékal növelte az indianai háztartások áramszámláit, hiszen az óraátállítás és a meleg idő együtt azt eredményezte, hogy többet használták a légkondícionálókat.
Az egészségünkre is hatással van?
Egy 2012-es brit tanulmány szerint a gyerekek többet mozognak a szabadban a hosszú nyári napokon. Egy másik kutatás szerint azonban a tavaszi óraátállításkor 10 százalékkal nőtt a szívinfarktusok száma, bár ugyanez a tanulmány az őszi átállásnál is ezt tapasztalta. Emellett az átállás rossz hatással lehet a szezonális depresszióra, az alvási ritmusunk változása pedig közúti balesethez és szívinfarktushoz vezethet, és az orvosi berendezések meghibásodása is gyakoribb.
Egy kutatás szerint a tavaszi óraátállítás utáni hétfőn 8 százalékkal nő a balesetek száma, és kb. ugyanennyivel csökken az arányuk ősszel az extra alvási idő miatt.
És hogy vajon miért éjjel 2-kor történik az óraátállítás? Úgy tűnik, ezt a józan paraszti ész diktálta: ekkor ugyanis már az emberek többsége otthon tartózkodik, ezzel okoznak a legkevesebb zavart az éttermek, kocsmák működésében, és azokat sem kavarja meg, akik hajnali műszakban dolgoznak.
Ha kedvet kaptál a témához, és az órákról és az időről olvasnál, könyveket ajánlunk:
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. Stephen Hawking művében végigveszi az ősrobbanástól az általános relativitáselméletig a világegyetemről alkotott elképzeléseinket. Bevezetésként áttekinti a mindenségről alkotott legjelentősebb elméleteket Newtontól Einsteinig, majd elmerül a tér és az idő legrejtettebb titkaiban az ősrobbanástól a spirálgalaxisokon és az erős kölcsönhatáson át a fekete lyukakig.
Lakatos István: Óraverzum
Az Óraverzum egy ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer. Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. Az egész Óraverzumból egyre többen sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához, csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változik.
Agatha Christie: Az órák
Agatha Christie regényében az egyik rejtély, hogy hogyan kerül egyetlen szobába ennyi óra, és mit keres mellettük egy hulla. És miért állította őket valaki téves időpontra? Sheila Webb hivatásos gyors- és gépírónő egy megbízás miatt érkezik a Wilbraham Crescentre, hogy Miss Pebmarshnak gépelje. Amikor azonban az utasítások szerint benyit a nappaliba, a fent leírt látvány tárul elé. Időközben hazaér a vak Miss Pebmarsh, Sheila pedig épp Colin Lamb óceánkutató biológus, a kémelhárítás tagjának a karjába fut. Ő pedig megkéri barátait, Hardcastle felügyelőt és Hercule Poirot-t, hogy segítsenek kibogozni a rejtélyt.
Források: Time and date, Smithsonian Magazin, Counry living
Nyitókép forrása: pexels.com
