Az Emberi érintés egy michigani kisvárosban játszódik, és négy család életét követi nyomon, akik egyazon kereszteződés négy sarkán élnek. Amikor az új vírus elterjed Amerikában, a változások nem kerülik el az egykor meghitt környéket sem, ahol lassan elmaradoznak a hagyományos szombati összejövetelek. Némelyek közelebb kerülnek egymáshoz, mások bizalmatlanná válnak és eltávolodnak a többiektől. Egy orvosnak nehéz döntéseket kell hoznia. Egy lelkész hitét próbára teszik a válsághelyzet idején hozott rendszabályok. Egy kínai–amerikai pár a társadalom perifériájára szorul. Egy kisfiú pedig, megmagyarázhatatlan és csodálatos hatalma birtokában, reményt és kiutat kínál – amíg váratlanul nyoma nem vész.
Mitch Albom minden héten újabb résszel jelentkezik, ezért a történet folytatását együtt követhetik végig az olvasók. Az első rész már elérhető az animuscentral.hu-n Babits Péter fordításában, hamarosan pedig jön a második fejezet is.
Mutatunk egy részt belőle:
Kisfiú kopog a parányi alagsori ablakon.
– Nyitva van – szól ki az idős asszony.
Felül a matracon, és megemeli a halványzöld takarót. A keze ügyében bedugott vízforraló, egy tányéron maradék zabkása.
A kisfiú átpréseli magát a nyíláson – csakis ő képes átférni rajta –, és lehuppan a padlóra. Tornacipője tompán ütődik az alagsor betonjához.
– Biztos, hogy nem lesz baj? – kérdi az idős asszony.
– Igen, asszonyom.
– Mert nem akarlak bajba keverni…
– Senki sem látott meg, asszonyom.
– Nem akarlak megbetegíteni.
A fiú dobbant egyet, hogy leverje a port a tornacipőjéről.
– Én sosem betegszem meg, asszonyom.
– Biztos vagy benne?
– Igen, asszonyom. Készen állok.
Egyetlen könnycsepp gördül le az idős asszony arcán. Felemeli a karját, mire a fiú közelebb lép, lerúgja a tornacipőjét és felpattan az ágyra. Az asszony ősz haja alatt, ami egészen a válláig ér, láncon függő kis medált lát. Ahogy a mellkasára fekteti a fejét, azon tűnődik, mit rejthet.
– Köszönöm – suttogja az idős asszony. – Köszönöm, hogy megölelhetlek, Kis Moses.
Köhögni kezd. A fiú türelmesen felemeli a fejét. Amint a roham alábbhagy, újra az asszonyhoz bújik. Érzi, ahogy a nő karja megfeszül körülötte, ahogy élvezi az egyszerű emberi érintés meghittségét.
– Szívesen, asszonyom – suttogja.
A folytatásért kattintsatok IDE!
