"Oliver Sacks humanizálta a betegségeket... a testről és a lélekről ír, és minden egyes esettanulmányáról érződik a betegek és a betegségek iránti tisztelete' - mondta a 82. életévében elhunyt neurológus-íróról még 2001-ben Roald Hoffman Nobel-díjas kémikus. Sacks-ot számos barátja, kollégája és tisztelője gyászolja: JK Rowling például inspirálónak és emberinek nevezte tweetjében, a neves biológus, Richard Dawkins pedig arról írt, hogy bár csak kétszer találkoztak személyesen, nagyon nagyra tartott őt.
Sacks orvosi esettörténeteivel szerzett hírnevet: ő írta az Ébredések (1973) című nagy sikerű könyvet, ami később Harold Pinter A Kind of Alaska című drámáját is inspirálta, és amiből Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével forgattak Oscar-esélyes filmet 1990-ben. Magyarul számos munkája olvasható, köztük A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, a Fél lábbal a földön vagy az Antropológus a Marson. Sack írta az előszót az Utazás a koponyám körül című Karinthy-kötet 2008-as angol fordításához is.
Sacks sajtósa, Jacqui Graham azt nyilatkozta, hogy az orvos asszisztensétől kapott email szerint nagyon jó halála volt, épp úgy, ahogyan nagyon jó élete. Azokkal az emberekkel és tárgyakkal körülvéve halt meg, akiket szeretett. Sacks februárban írt először rákjáról: "egy hónapja még egészségesnek éreztem magam..., 81 éves koromban még naponta 1,6 kilométer úsztam. De fordult a szerencse - néhány hete megtudtam, hogy több áttét van a májamon".
Regényeiben szokatlan orvosi történeteket dolgozott fel a praxisa alapján. Az Ébredésekben például azt a kórházi esetét, amikor 1966-ban a bronxi Beth Abraham kórház ideggyógyászati osztályán konzultánsként dolgozva olyan gyógyszerrel kezelte régóta öntudatlan betegeit, amely felébresztette őket.
Saját életének is lelkes krónikása volt: Uncle Tungsten című memoárjában írt gyerekkoráról, sebész édesanyjáról és háziorvosként praktizáló édesapjáról, valamint a kémia iránti rajongásáról, ami végül tudományos pályára vezette. A memoár második részéből, az On the Move-ból egy bőrdzsekis, szelíd motoros fiatal képe bontakozik ki. Önéletírásából az is kiderül, mit mondott az édesanyja, amikor tudomást szerzett arról, hogy fia homoszexuális: "Bárcsak meg sem születtél volna."
Sacks már felnőttként végignézte skizofrén bátyja gyógyszeres kezelését, ez számos olyam tapasztalattal gazdagította, melyet pályája során hasznosítani tudott. Orvosi diplomáját Oxfordban szerezte meg, majd a San Franciscó-i Mt. Zion kórházban és a Kaliforniai Egyetemen szerzett gyakorlatot. 1965 óta New Yorkban praktizált neurológusként. 2002-ben megkapta a tudományos irodalom Lewis Thomas-díját.
