Mind ismerjük a címlapokon virító New York Times bestseller feliratot – néha már-már úgy tűnik, lehetetlen olyan angol nyelvű könyvet találni, ami ne nyerte volna el ezt a nemes címet.
Az amerikai újság lassan 100 éve adja közre bestseller listáját, a kritériumokat azonban, amelyek alapján a lista megszületik, homály fedi. Éppen ezért nem meglepő, hogy időről időre szárnyra kapnak olyan vádak, hogy a sorrend elfogult – különösképpen a jobboldali szerzőkkel szemben.
Hogy utánajárjon a vádaknak, az Economist hírmagazin megvizsgálta 12 év New York Times bestseller címeit, az eredményt pedig a napokban nyilvánosságra hozta.
Hét százalék
A kutatáshoz az Economist összegyűjtött 12, magát jobboldalinak valló kiadót, és beazonosította az elmúlt 12 évben megjelent legsikeresebb könyveiket. A kiadók által 2012 júniusa és 2024 júniusa között kiadott több mint 4000 címből 250 szerepelt legalább egy hétig a Publishers Weekly top 25-ös keménytáblás nonfiction könyvei között.
Ezt az listát aztán összevetették a New York Times által publikált sorrenddel. Az eredmény azt mutatta, hogy
a konzervatív kiadók könyvei átlagosan 7 százalékkal kisebb eséllyel szerepeltek
a New York Times heti bestseller listáján, mint a többi, hasonló eladási számokkal rendelkező kiadók címei.
A létra fokai
Ez az egyenlőtlenség nem érvényes a legnépszerűbb konzervatív szerzőkre. Példának okáért Bill O’Reilly, a Fox News egykori bemondója a vizsgált 12 évben 17 kötettel szerepelt a listán.
Ezzel az összes nonfiction szerzőt meghaladja, politikai irányultságra való tekintet nélkül.
A lista alsó fokain azonban egyre érezhetőbbé vált a hátrányos megkülönböztetés: a Publishers Weekly 25-ös listájának utolsó tíz helyét elfoglaló, konzervatív kiadók által publikált nonfiction könyvek már 22 százalékkal kisebb eséllyel kapták meg a bestseller címet.
Ráadásul a konzervatív könyvek, amik felkerültek a New York Times listájára,
átlagosan 2.3 hellyel lejjebb szerepeltek itt,
mint más bestseller listákon – bár ez az eredmény kiadóról kiadóra sokat változott. A kevésbé népszerű könyveknél itt is megugrott a különbség: a Publishers Weekly toplistájának alján szereplő címek a New York Timesban már átlagosan öt hellyel lejjebb voltak.
Mi áll a jelenség mögött?
Felmerülhetne az a magyarázat, hogy a konzervatív kiadók elsősorban politikai könyvekre fókuszálnak, és így az őket érő diszkrimináció valójában nem az ideológiai beállítottságuknak, hanem a témának szól.
Erre az érvelésre felkészülve az Economist különválasztotta a politikai bestsellereket, és ismételten összevetette a konzervatív és nem konzervatív kiadók által megjelentetett címek rangsorolását.
A konzervatív könyvekkel szembeni elfogultság azonban ebben a kisebb mintában csak tovább növekedett.
Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a konzervatív kiadók gyakran nagy kötegekben adják el kiadványaikat különböző intézmények és csoportok számára. Ez negatívan érintheti az eladásszámok súlyozását, ugyanis a New York Times lejjebb sorolja a nagy kötegben vett könyveket – ami érthető, tekintve, hogy így tudja megakadályozni, hogy különböző milliárdosok, vezetők és politikusok felvásárolják saját könyveiket, és így szerezzenek maguknak bestseller szerző címet.
Azonban ez sem bizonyult a helyzet kulcsának: mikor az Economist kettészedte a nagy kötegekben és a szokványos módon eladott könyveket,
a konzervatív kiadványok továbbra is alulteljesítettek mindkét mintában.
Az Economist megemlített még egy tényezőt, ami negatív hatással lehet a konzervatív könyvek besorolására: az eladás helyszíne. A független, fizikai könyvesboltokban elképzelhető, hogy a konzervatív szerzők könyvei ritkábban jelennek meg a polcokon – így ezeket elsősorban az online térben veszik meg, ahol minden elérhető. Amennyiben tehát a New York Times előnyben részesíti a független, fizikai könyvesboltokban eladott példányokat, elképzelhető, hogy ebben rejlik a jelenség megoldása.
Fontos a tisztánlátás
A New York Times a következő nyilatkozattal reagált az Economist cikkére:
„A szerzők és kiadóik politikai nézetei semmilyen módon nem befolyásolják az általunk felállított sorrendet.”
Hozzátette: „Több szervezet is ad közzé bestseller listákat, mind más módszertannal, így érthető, hogy a sorrendek eltérnek egymástól.”
Ahogy az Economist rámutat, az, hogy a New York Times részrehajló döntéseket hoz-e a listája elkészítésekor, nem csak politikai kérdés. A bestseller címmel sok minden jár: nagyobb eladott példányszám, honoráriummal díjazott felkérések és jobb alkupozíció a kiadókkal kötött szerződésekkor.
Emellett a nagyobb átláthatóság a nyilvánosság számára is hasznos lenne – hangsúlyozza a lap.
„Ha Alex Jones, az összeesküvés-elméleteket terjesztő szélsőjobboldali figura valóban az Egyesült Államok második legolvasottabb szerzője
– ahogy azt a Bookscan adatbázisa állítja –, fontos, hogy ezt az emberek is tudják. Kikezdhetetlen népszerűsége sokat elárul az országról és azon olvasóiról, akik továbbra sem hajlandóak búcsút mondani neki” – zárul a cikk.
Nyitókép: Wikimédia
