Kevéssel több, mint egy hete J.K. Rowling a New York-i Carnegie Hallban tartott előadásán egy olvasói kérdésre válaszolva bejelentette, hogy igazak a rajongók által régóta mondogatott pletykák: Harry Potter tanítómestere, Dumbledore meleg.
A kijelentésben a New York Times szerint nem az az érdekes, hogy mit gondol Dumbledore a melegségről, sokkal fontosabb, hogy milyen a viszonya a szexualitáshoz egyáltalán. Sokak szerint Rowling célja a döntéssel az volt, hogy megismertesse és elfogadtassa a különböző szexuális orientációkat a gyerekekkel.
Felvetődhet a kérdés, hogy mennyire volt szükséges Dombledore meleggé tétele? A regény cselekményén nem sokat változtat, nem derül ki több Dumbledore titokzatosságából azáltal, hogy tudjuk meleg, nem ad hozzá a törénethez semmit.
Ám a dolog nem ennyire egyszerű: Dumbledore, mint a legtöbb varázslókarakter aszexuális lény: cölibátusa hozzásegíti a mélyebb elhivatottsághoz. A fantasy műfajában elengedhetetlen alapvetés, hogy a fővarázslók lerázták már magukról a szexualitás béklyóit. A szexualitás és a szellemi vezérség nem kapcsolódik össze Dumbledore esetében sem, története azt mutatja, hogy ha voltak is szexuális vágyai, legyenek azok akár nőkhöz, akár férfiakhoz kapcsolódók, elnyomta őket. A szerelem számára hiba, elgyöngülés. Nem azért érzi magát hibásnak, mert meleg, hanem mert egyáltalán szerelmet volt képes érezni történetesen Grindelwald iránt, holott ez hozzá mint fővarázslóhoz nem méltó. Rowling röviden így foglalta össze: "Dumbledore szerelme egyben az ő nagy tragédiája is."
Rowling döntése tehát annyiban lehet formabontó, hogy Dumbledore melegségével le szeretne számolni egy újabb mítosszal: a varázslók, a szellemi vezetők is lehetnek melegek és eltitkolt vágyaik tárgyai lehetnek nemcsak nők, hanem férfiak is.
