Írók és költők szerelmei után most 33 igaz történetet mesél sikerről, bukásról, hűségről és becsületről új könyvében Nyáry Krisztián. Az Igazi hősök előszava már olvasható a kötet hivatalos Facebook-oldalán. És hogy kik is azok az igazi hősök? Akik semmivel sem csinálnak többet, "mint amit minden istenfélő, tisztességes ember megtett volna."
Nyáry Krisztián: Igazi hősök - 33 magyar
Corvina Kiadó: 2014, 256 oldal, 4500 HUF
Tíz emberből hét hajlandó halálos áramütést adni egy kísérleti személynek, ha erre elég határozott utasítást kap. Tíz emberből hét hajlandó megalázni rabruhába öltöztetett embertársát – vagy némán tűrni, ha más ezt teszi –, csak mert őt magát fegyőrnek öltöztették. Stanley Milgram és Philip Zimbardo híres szociálpszichológiai kísérletei óta számszerűsíteni is tudjuk, hogy az emberiség hány százaléka kész vakon követni egy gonosz parancsot: tízből hét ember.Társadalomtudósok sora értelmezte ezeket a kísérleteket, és próbálták megérteni, miért csinál a kétely nélküli engedelmesség jó emberekből szörnyeteget. Az alkalmazkodni vágyás, a tömegnyomás, a félelem vagy az önbizalom hiánya teszi? Bizonyára érdemes ezen sokat töprengeni, de számomra mégsem ez az igazán fontos kérdés. Engem a maradék három ember érdekel. Akik szembe mernek menni a többséggel, és akkor is helyesen cselekszenek, ha kisebbségben maradnak. Akik nem engednek annak az ördöginek tűnő, ám nagyon is emberi szívóerőnek, amit Zimbardo Lucifer-hatásnak nevez. Róluk, az igazi hősökről írtam ezt a könyvet.
Egy másik ismert kísérletből, amelyet Solomon Asch végzett el, kiderül, hogy ha elég sokan állítják egy rövidke rajzolt vonalról, hogy hosszabb a többinél, a kísérleti személyek egy része még akkor is hajlamos ugyanezt mondani, ha az állítás nyilvánvalóan hamis. Egy részük tényleg nem a saját szemének hisz, inkább elfogadja a láthatóan téves többségi álláspontot. Más részük egyszerűen csak nem meri a többiek ellenében az igazságot képviselni. Engem azonban ebből a kísérletből is a harmadik csoport, a lázadók érdekeltek mindig. Akik a hazugságot hirdető többség szemébe merik vágni, hogy amit képviselnek, az nem igaz. Még akkor sem könnyű ez, ha csak egy vonalka hosszáról van szó. Hát még ha életekről.
"Tudjuk,hogy e pillanatban nem népszerű ügyet képviselünk. De kötelességünknek tartjuk szavunkat felemelni ott, ahol a hallgatásl elkiismeretünk szerint bűn volna.” Akik ezt a két egyszerű mondatot leírták, szembe mertek menni a többségi állásponttal, és ezzel emberek ezreinek életét mentették meg. Slachta Margit és társai 1941-ben azt tették, amit a többségnek kellett volna: hittek a szemüknek, és hangosan kimondták, hogy a magyar állam idegenrendészeti eljárásról beszél, de valójában saját polgárait löki a biztos halálba Kőrösmezőnél. Mindössze egy bátor szerzetesnő, két arisztokrata és két pap állt szemben több száz hivatalnokkal, katonával és a közömbös tömeggel. Ma már nem kétséges, hogy hősök voltak. Akkor izgága okvetetlenkedőknek tűnhettek a többség szemében.
Ebben a könyvben olyan magyar emberekről írok, akik a nehezebb utat választották, és kisebbségben maradva is az igazságot képviselték. Emberekről, akik akkor cselekedtek, amikor szükségvolt rá. Vagy egyszerűen csak végig mertek menni a saját útjukon, úgy, hogy másoknak ezzel példát mutattak. Halassy Olivér például egyszerűen csak bebizonyította – a világon elsőként –, hogy egy mozgássérült is képes eljutni az olimpiai dobogó legfelső fokára. Hugonnai Vilma húsz évig küzdött azért, hogy nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon: akkor is harcolt az ügyéért, amikor a többség ezért kinevette. Kner Izidor a semmiből létrehozta Európa legjobb nyomdáját, úgy, hogy eközben emberségesen bánt a munkásaival, pedig ezzel jócskán szembe menta szokásokkal. Baumgarten Ferenc eldöntötte, hogy a magyar irodalom támogatására fordítja a vagyonát, amiért halála után is bolondnak tartották.
Az Előszó folytatásáért kattints IDE.
