Helen Garner, A vendégszoba írója, nemrég színpadi feldolgozásban látta viszont 2008-as regényét, ami kapcsán visszaemlékezett az akkori időszakára, a kétségbeesésre és a szembesülésre a halállal. Garner regénye (olvass bele!) valós történeten alapul: korábban az írónő vendégszobájában lakott egy barátnője, aki rákbeteg volt. A regényt Ausztráliában adaptálták színpadra, a bemutatót egy beszélgetés követte a szerzővel, amiről a Guardian készített beszámolót.
„Az volt életem leghosszabb három hete, elviselhetetlenül borzalmasak voltak” – emlékezett vissza Garner. A regény nagyon őszintén és érzékenyen mutatja be, hogy mit jelent törődni a másik emberrel, még akkor is, ha a sorsát vagy a haldoklását nem tudjuk elfogadni.
Az író úgy emlékezett vissza, hogy nagyon mérges volt a barátnőjére, mert az sokkal hamarabb elfogadta a halálát, mint indokolt lett volna. Nem akart küzdeni ellene.
„Kegyetlen voltam vele. Amikor valaki teljesen be van golyózva, akkor ki akarja hozni belőle az ember – és ez igen kegyetlen formákat ölthet” – mondta az író.
A megjelenéskor sok férfi kritikus emelte ki a könyvvel kapcsolatban, hogy túl sok benne a harag, ezzel ellentétben a nők nem ezt gondolták, mutatott rá a szerző. Az elmúlt években több idős nő is megköszönte, hogy írt erről és be tudta mutatni ezt az élethelyzetet.
A könyvet még év elején kiadta a Magvető, így már magyarul is olvasható.
(Guardian)
