Hatalmas rajongói vagyunk a nigériai Chimamanda Ngozi Adichie könyveinek, ezért vegyes érzelmekkel fogadtuk az AVClub hírét, amiből kiderült, hogy megfilmesítik az Americanah-t, ami tavaly New York kedvenc könyve lett.
Az Oscar-díjas Lupita Nyong’o (12 év rabszolgaság, Star Wars: Az utolsó Jedik) az Instagramon jelentette be, hogy megszerezte a regény jogait. Nyong’o alakítja majd a főszereplőt, Ifemelut, a társproduceri feladatokat pedig Brad Pitt cége, a Plan B látja majd el.
Amerikában minden afrikai fekete
Amikor Amerikába jöttem, magamra vettem egy új identitás, vagy inkább találtam egyet, amit rám erőltettek. Fekete lettem. Nem gondoltam magamra feketeként. (...) Nagyon boldogan vagyok fekete. Nincs bajom azzal, hogy csokoládészínű a bőröm. (...) Aztán rájöttem, hogy ebben az országban ez jelent...
Az Americanah (Sawasawa, 2016) „hősei Ifemelu és Obinze, egy fiatal nigériai pár, akik a középiskolában ismerkedtek meg, szerelmük pedig az egyetemig, majd a lány amerikai ösztöndíjának első hónapjaiig kitartott”. Obinze nem követi Amerikába a lányt, aki új hazájában Fajszabadítás, avagy egy nem amerikai fekete különféle megfigyelései a (korábban négernek nevezett) fekete amerikaiakról címmel vezet blogot faji kérdésekről, hanem Angliában próbál szerencsét, ahonnan illegális bevándorlóként toloncolják vissza Nigériába, miután lejár a vízuma. A regényben Ifemelu visszaemlékezik, mit adott, és mit vette el tőle Amerika, majd 15 év után visszatér hazájába,
Adichie nemcsak Ifemelu blogbejegyzéseivel tanít fajról, bevándorlásról, kulturális különbségekről, hanem olyan hétköznapi, ezért jelentéktelennek elkönyvelt megfigyelések prózába építésével, amelyeket tökéletesen megkomponált vacsorajelenetekben (liberális fekete és fehér hipszterek vs. afrikai; régóta külföldön élő afrikai vs. újonnan érkezett; gazdag fehérek vs. afrikai munkaerő) és a párkapcsolati hétköznapok ábrázolásában járat csúcsra. Az Americanah mellékszereplői mind egy-egy embertípust testesítenek meg a politikailag korrekt fehér baráttól a lelkiismeretes aktivistán át a szalonrasszista fehéremberig, ám Adichie nem sztereotipizál, amikor a Londonban élő nigériairól ír, aki indiai asszonyok által összekézműveskedett tányérokban tálalja az ebédet, pár év után britként emlegeti magát vagy nem akarja, hogy a fiából rapper legyen (hiszen nem azért költöztek külföldre), az amerikai feketéről, aki leszólja az afrikai feketét, amiért az nem megy el tüntetni, a fehér szeretőről, akinek a szerepjátékról Foxy Brown jut eszébe vagy a fonatokra vágyó fehér nőről, aki szerint A nagy folyó kanyarulatában a legőszintébb könyv Afrikáról, hanem terepmunkát végez. Megfigyel, rögzít, a többit az olvasóra bízza.
Nem ez az első Adichie-könyv, amiből film készül, Az aranyló fél napkorongot (cikkünk róla ITT) Biyi Bandele adaptálta 2013-ban, Thandie Newton és Chiwetel Ejiofor főszereplésével.
