Claire Messud
Hamarosan vége az évnek, ez pedig csak egy dolgot jelenthet. Listákat! A sort a New Yorker nyitotta az év leghangosabb botrányaival. Viták webkettőről, anyaságról, genderről, és az örökösök örökös marakodása a hagyaték felett. Itt a hat legviccesebb, legszomorúbb és legértelmetlenebb. Meg egy hazai.
Amikor Claire Messud (magyarul A király gyermekei című regénye olvasható) legújabb könyve, a The Woman Upstairs megjelent, a Publishers Weekly újságírója arról kérdezte, hogy barátkozna-e regénye főhősével, a frusztrált tanárnővel, Noraval. Messudot érzékenyen érintette a kérdés, szerinte ugyanis, ha valaki azért olvas, hogy barátokat találjon, jó nagy bajban van. Az írónő nem hagyta annyiban, és visszakérdezett – ön barátkozna Humbert Humberttel? Kérdése viták sorát generálta a hősök szerethetőségéről. A vita során felszólalt Margaret Atwood, aki szerint az intelligens olvasó nem téveszti össze a könyv minőségét a karakterek erkölcsösségével. Vagyis egy olyan könyv is lehet zseniális, amelynek hőseitől borsódzik a hátunk. Ha valaki jókislányokról akar olvasni, annak tud ajánlani néhány vallásos viktoriánus regényt. Atwood szerint ezt a kérdést sokkal többször kapják meg nőnemű írók, hiszen tőlük még mindig csupa szépet és jót várnak el. Nem bírta ki reagálás nélkül Jonathan Franzen sem. Ő egyenesen utálja a szerethetőség koncepcióját, hiszen mit adott ez a népnek? Kétciklusnyi George Busht és a Facebookot.
Halála előtt egy évvel Gore Vidal megváltoztatta a végakaratát, és teljes vagyonát a Harvardra hagyta. A rokonai ezt természetesen nem hagyták annyiban, és arra hivatkozva, hogy Vidal már nem volt beszámítható, és 37 millió dolláros vagyonát kizárólag nekik ígérte.(A kedves rokonok szerint egyébként az sem volt teljesen elképzelhető, hogy az író a fiatal fiúkat szerette.)
Franzen sem maradt botrány nélkül - ő az egész modern világ ellen intézett kirohanást. Szeptemberben a Guardian szeptemberben egy magyarázó kommentárt, amit a bécsi kritikus, Karl Kraus, általa lefordított The Kraus Project című esszékötetéhez fűzött. A cikkben Franzen az élet egyik nagy kérdését feszegette. Mi a baj a modern világgal? Beszólt Salman Rushdie-nak, amiért megadta magát a Twitternek, és Jeff Bezosról, az Amazon alapítójáról sem volt túl jó véleménnyel. "Lehet, hogy nem ő az antikrisztus, de biztosan úgy néz ki, mint az apokalipszis egyik lovasa.” Rushdie természetesen a Twitteren válaszolt, azt kívánva a kollégájának, hogy élvezze az elefántcsonttornyát, Maria Bustillos pedig válaszcikkében arra kérte Franzent, hogy tegye félre végre az internettel szembeni rossz érzéseit, és csatlakozzon hozzájuk. (Franzen idén állítólag egy könyvtári dolgozót is megtévesztett. Ejnye-bejnye!)
Már az is indulatokat generált, hogy jövőre nemcsak a Brit Nemzetközösség, Írország és Zimbabwe, de akár Amerika írói is megkaphatják a Man Booker díjat. (Az International Man Bookert eddig is megkaphatták. – a szerk.) Az angol író, televíziós műsorvezető, Melvyn Bragg egy brit nagyvállalat terjeszkedéséhez hasonlította a döntést, a korábbi Booker-döntős és zsűritag, Philip Hensher viszont nem örült a változásoknak. Szerinte az amerikai szerzők valószínűleg aránytalanul sok díjat nyernek majd a jövőben, ez pedig a gazdasági szuperhatalom irodalmi ízlésformáló szerepével magyarázható.
Zadie Smith
Harper Lee szülővárosának, Monroeville-nek múzeumában Ne bántsátok a feketerigót! ajándéktárgyakat is lehet kapni. Idén ősszel ez magának Harper Lee-nek is feltűnt, és azzal a lendülettel be is perelte a múzeumot, amiért az ő hírnevéből nyerészkedik. A keresetben Lee azt állította, hogy bár a regényben szereplő fiktív város, Maycomb megalkotásához a saját lakhelyéből inspirálódott, a karakterek, a helyszín és a cselekmény is kitaláltak, és sérelmezi, hogy Monroeville ki akarja használni a könyv sikerét. A múzeum elmondása szerint nem sokan kapkodtak a feketerigós tárgyak után - az előző évben összesen 28 dolláros bevételre tettek szert belőlük, és ebből minden pennyt az oktatásra, és a műemlékvédelemre fordítottak. (Lee idén nagyon pereskedős kedvében volt, egykori ügynöke ellen is beadott egy keresetet.
A sikeres íróvá válás titka, hogy csak egy gyereked legyen, állítja One and Only: The Freedom of Having an Only Child, and the Joy of Being One című könyvében Lauren Sandler - példának pedig az egygyerekes Margaret Atwoodot, Susan Sontagot és Joan Didiont hozza fel. Az Atlantic által közölt könyvrészlet azonnal kiverte a biztosítékot a több gyerekük ellenére is sikeres írónőknél. Zadie Smith például Sandler cikke alatt kommentben említette a tízgyerekes Charles Dickenst, vagy a tizennégy gyerekes Tolsztojt. Heidi Julavitz, Nikita Lalwani, Nicole Krauss, Jhumpa Lahiri …ők kevesebbek lesznek attól, mert több gyerekük van, kérdezte Smith, aki mögé Shani Boianjiutól Jane Smileyig számos író felsorakozott. Girlpower!
+1
A magyar irodalmi élet sem volt mentes a botránytól - a kedélyeket Kölcsey Ferenc nemi identitása borzolta. Meleg volt-e a Himnusz szerzője, hangzott a nagy kérdés, Nyáry Krisztián pedig így válaszolt: "Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a „Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt". Voltak, akik elhamarkodott kijelentésnek titulálták Nyáry szavait, Margócsy Istvánnal való csörtéjéről például itt olvashatsz.
