„Akár az előzőben, ebben a könyvben is olyan történeteket írok csak meg, amelyeket bizonyítani tudok, amelyeket dokumentumokkal és vallomásokkal, forrásokkal alá tudok támasztani. Pletykaszintre nem megyek. Megtörtént sztorik lesznek benne feldolgozva” – mondta Dezső András az új könyvről, amely a tervek szerint októberben fog megjelenni és a magyarországi kokainpiac és a drogban úszó elit világába ad majd betekintést.
Az Index volt újságírója az új könyvről azt is elárulta, hogy a húszas-harmincas évektől fog indulni, az akkori vibráló pesti éjszakai és alvilági élettől, amikor a kokain először hódított. „Hangsúlyosan jelen lesz a vidéki Magyarország is, ahol például a közelmúltban egy elképesztő tragédiához, halálesethez is vezetett a kokain, de olyan kérdésekre is keresem a választ történetileg és a mában egyaránt, hogy a magyar „drogbárók” mennyire nagypályások mondjuk nemzetközi viszonylatban.”
Nekünk véres mackónadrágos maffiózók jutottak - Könyves magazin
Sokféleképpen el lehet mesélni egy társadalom történetét, de az igazán ritka, hogy ezt valaki olykor kisstílű, néha erőszakos vagy nagyravágyó bűnözők történetén keresztül tegye. Hogy lesz az ügyeskedő rablókból szervezett bűnözői csoport? Hogyan szerzik meg a hatalmat ésszel vagy erőszakkal az alvilágban? Miért a maffia érzi legjobban a társadalmi és gazdasági változásokat?
Az interjúban szó esett előző könyvéről, a Maffiózók mackónadrágbanról is, amely hónapokig szerepelt a sikerlisták élén.
„Dezső András napjainkig meséli el a magyar szervezett bűnözés történetét, ami valójában nem egy lineáris történet, hanem sok-sok párhuzamos, néha összegabalyodó történetszál folyamatosan erősödő és gyengülő szereplőkkel, akiket egyik pillanatról a másikra kiiktathatnak. Csak feltételezni tudom, hogy oknyomozó újságíróként hány olyan sztori van Dezső birtokában, ami nem került a könyvbe, illetve ezek közül hány olyan lehet, melyek hatással vannak a mai társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedésre, de azokat nem tudta megbízhatóan alátámasztani. A Maffiózók mackónadrágban ugyanis profi újságírói munka, amiben minden részlet több szempontból ellenőrzésre került, ráadásul a könyv lendületes stílusából, a burjánzó legendákból az is kikövetkeztethető, hogy a Nagy Egészet (például: a rendőrök, a belügyminisztérium, a titkos szolgálatok vagy általában a politika szerepvállalását) nem lehet elbeszélni, csak újabb és újabb kísérletekkel közelíteni hozzá. Viszont olvasóként a lehető legrészletesebb rálátást kapjuk a témára, ráadásul olyan színesen és szórakoztatóan elbeszélve, hogy a cikk elején említett Drót vagy Maffiózók még akkor is smafu ehhez képest, ha Dezső egyáltalán nem dramatizált semmit, csak újságíróként kikutatta és elbeszélte azokat a mackónadrágosokat, akik mindig a rendszer kiskapuit keresve, az erőszakos hatalomgyakorlás mindenféle klasszikus útjait kihasználva akartak boldogulni.”
Dezső András azt mondta, nagyon örült, hogy jól fogyott a könyv, szerinte ez azt bizonyítja, hogy az emberek még mindig szívesen olvasnak jól megírt történeteket. „Azt hittem, ha ötezer elmegy a könyvből, az már nagyon jó, aztán elfogyott belőle 33 ezer. A visszajelzések alapján pedig azt látom, hogy nem valami elit dolog ilyen adatolt, valóságot feltárni igyekvő könyvet olvasni – végzettségtől, munkakörtől függetlenül szeretik az olvasók.”
