Először jelennek meg cenzúrázatlanul F. Scott Fitzgerald szexuális és drogos utalásokat, blaszfémiát, valamint antiszemita gyalázkodást tartalmazó novellái. A történetek most közel nyolcvan év után jelennek meg, a korabeli cenzorok a Saturday Evening Post szerkesztői voltak.
A novellák az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején születtek Fitzgerald negyedik novelláskötetéhez, a Taps at Reveille-hez, és a Saturday Evening Post jelentette meg őket. (A 44 éves korában elhunyt írónak nem ez az időszak volt a legjobb az életében, magánjellegű problémák mellett adósságokkal is küzdött.) Az újságban megjelent novellák azonban különböztek a végleges, rendetlenül legépelt, kézírásos módosításokkal tűzdelt szövegtől, amit az író ügynökének, Harold Obernek küldött. A Saturday Evening Post úgy érezte, az eredeti szöveg megfeküdné a középosztálybeli közönség gyomrát, ezért minden szexuális, drogokra vagy alkoholra vonatkozó utalást, faji előítéletet és káromkodást kigyomláltak belőle a szerkesztés során.
A Two Wrongs című történet eredetijének főszereplője, Bill például „mocskos kis zsidónak” nevez valakit, ám az újságban megjelent változatban ez már nem szerepel. A szerkesztők a meztelenkedést is kiirtották a szövegből, így Bill feleségét nem a balettóra utáni fürdőzés közben, hanem a fürdő előtt teljesen felöltözve láthatjuk. Más novellákban a „Get the hell out of here!”, vagyis a Takarodj innen!, vagy épp a hasistabletta sínylette meg a cenzúrát. A cambridge-i egyetem által kiadott új változatban viszont minden úgy szerepel, ahogy Fitzgerald megírta.
A Two Wrongs eredetije
A Cambridge University Press szerkesztője, és pennsylvaniai egyetem irodalomprofesszora, James West szerint a Babilon újrában (Babylon revisited) is nagy változtatások történtek. Szerinte azért nagyon fontos az új kiadás, mert azt akarjuk olvasni, amit az író írt, és nem azt, amiről a szerkesztők úgy gondolták, hogy írnia kéne. Az összes történet figurái szlengben beszélnek, káromkodnak, és egy kicsit istenkáromlók is, mert Fitzgerald azt akarta, hogy ilyenek legyenek, és úgy beszéljenek, mint egy igazi ember. Az egyik legfőbb dolog, amit Fitzgeraldnál kritikaként szoktak emlegetni az, hogy az újságokban megjelent írásaiban kerülte a kényes témákat. Most viszont kiderült, hogy ezt nem ő akarta így.
West figyelmeztetett arra is, hogy nem a szerzőt kell antiszemitizmussal vádolnunk, ugyanis a gyalázkodást negatív karakterek szájába adja. A szereplői az antiszemiták, és nem ő maga. A professzor bevezetőjében nem kritizálja a lapot a cenzúra miatt, hiszen voltak bizonyos szabályok a piacon, és Fitzgerald elismert íróként elfogadta őket. Pontosan tudta, hogy melyik részek esnek majd a cenzúra áldozatául, és így sosem kerülnek a középosztálybeli olvasóréteg és a hirdetők szeme elé.
A Careless People című Gatsby-tanulmány szerzője, Sarah Churchwell is üdvözölte az új kiadást, és úgy vélte, új megvilágításba helyezi majd az írót. A kritikusok nagyon szentimentális íróként látták őt, még a regényeiben is azt gondolják a legnagyobb hibának, amikor a romantika miatt kevésbé realisztikussá válik a történet. A cenzúrázatlan kiadás majd megmutatja, hogy ez nem mindig az ő döntése volt.
Bár a novella műfaját bonyolultnak tartotta, Fitzgerald életében összesen 178 novellát írt, és négyezer dollárért adta el őket különböző magazinoknak. Az eredetileg 1935-ben kiadott Taps at Reveille volt Fitzgerald utolsó könyve.
Forrás: Guardian
