A Sotheby’s májusban jelentette be, hogy igazi irodalmi kuriózumokra lehet majd licitálni - például Emily Brontë kézírásos verseire vagy annak a madárkönyvnek a családi példányára, amelyet még a Jane Eyre-be is beleírt Charlotte Brontë. A NYTimes viszont most arról ír, hogy elhalasztják az árverést, a brit könyvtárak és múzeumok ugyanis összefogtak, és megpróbálják ők maguk megvenni a ritkaságokat és megőrizni azt a nagy nyilvánosság számára.

A tény, hogy egyáltalán létezik az Elveszett könyvtárként emlegetett gyűjtemény persze hatalmas érdeklődést váltott ki a Brontë-rajongók és a kutatók körében is, ugyanakkor komoly félelmek támadtak azzal kapcsolatban, hogy ezek a fontos dokumentumok ismét magánkézbe kerülnek, és a nyilvánosság előtt megint láthatatlanok lesznek. Éppen ezért nyolc brit közintézmény - köztük a skót nemzeti könyvtár vagy a hampshire-i Jane Austen Ház - együttesen próbálják előteremteni a szükséges 21 millió dollárt.

Félelmük nem teljesen alaptalan, a nagyközönség ugyanis közel száz évig nem láthatta a gyűjteményt, amelyet eredetileg Charlotte Brontë özvegye, Arthur Bell Nicholls állított össze. Utóbbi 1895-ben eladta a Brontë-kéziratok többségét egy Thomas James Wise nevű hírhedt bibliofilnek és irodalmi hamisítónak. Tőle vásároltak meg később néhány igazán ritka darabot a Law-fivérek, Alfred és William Law, akik híres gyűjtők hírében álltak, és amúgy nem messze a Brontë-háztól nőttek fel.

A gyűjteményben amúgy nemcsak Brontë-ritkaságok vannak, hiszen a BBC szerint megtalálhatók benne olyan első kiadású Jane Austen-könyvek, mint az Emma és a Büszkeség és balítélet, egy 1620-ban kiadott Don Quijote és Walter Scott Rob Roy című regényének komplett kézirata is.