fotó: Valuska Gábor
Barnás Ferencet nem bukkan fel túl gyakran felolvasásokon és pódiumbeszélgetésen, de május 12-én 20 órától biztosan ott lesz a Művészetek Palotájának Üvegtermében. Újabb állomásához érkezett a Literárium.
Nem kötik konvenciók, kívül marad irányzatokon és táborokon, tartózkodik az irodalmi élettől és nem befolyásolja csordaszellem. Igazi self-made man, aki nem akar igazodni semmilyen külső mintához, és bár Thomas Bernhardtól Hajnóczyig emlegetnek írókat vele kapcsolatban, látásmódja senkihez sem hasonlítható. Könyveiben felsejlik tanár-, zenész- és múzeumi ember énje, ám a boldog vég általában elmarad. Barnás nem pszichologizál, és nem is merül alá az önsajnálat mocsarában, önreflexív prózája nem is hagyná, hogy alámerüljön.
Kapcsolódó cikkeink:
Múzeumi teremőré az év irodalmi díja
Hogyan is érzékelnénk a bizonytalanságot, ha magunk teljesen biztosak lennénk a dolgunkban? – kérdeztük a Másik halál kapcsán, ám ezt a kérdést bármelyik Barnás-regény kapcsán feltehetnénk. Olyan író ő, aki megdolgoztatja az olvasóit, és a könyvei végén sem ad nekik feloldozást.
A szervezők azt ígérik, „az est mégsem a reménytelenségről szól majd, hanem a szembenézés méltóságában, az el nem fordult tekintet éthoszában testet öltő önvizsgálat emlékezetes irodalmi megszólaltatása lesz.” Aki nem ismeri a könyveit azért, aki pedig ismeri, hát azért legyen ott hétfőn a Tükörteremben, ahol a beszélgetést Csalog Gábor zongorajátéka teszi még emlékezetesebbé.
