Igazi irodalmi csemegék kerülnek kedden kalapács alá, a Sotheby’s ugyanis ötven olyan (brit vagy a Nemzetközösséghez tartozó) kortárs író első kiadású kötetét árverezi el, amelyet az adott szerző személyes jegyzeteivel látott el. A lista kimondottan impozáns, hiszen Tom Stoppardtól (Rosencrantz és Guildenstern halott) Yann Martelen (Pi élete) és Helen Fieldingen (Bridget Jones naplója) keresztül Hilary Mantelig (Farkasbőrben) mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.
A Guardian pazar összeállítást készített a bejegyzésekből (a részletekért klikk ide) – ezekből például kiderül, hogy J.K. Rowlingnak egy kiadós veszekedés után jutott eszébe a kviddics ötlete, Nick Hornby pedig azon elmélkedik, hogy a Fociláz című könyvét ma már nem tudná így megírni. „Ma már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ezek a dolgok ugyanannyira foglalkoztassanak, mint annak idején”, vélekedett Hornby, aki azonban sietett leszögezni azt is, hogy nagyon büszke erre a könyvére.
John Banville azon mereng, hogy a gyerekei vajon mit szólnak A tenger című regényéhez, Kazuo Ishiguro pedig elárulja, hogy 1988-ban már majdnem befejezte az utóbb The Remains of the Day-re keresztelt könyvét (magyarul A főkomornyik szabadsága és Napok romjai címmel is megjelent), címe azonban akkor még nem volt. Ishiguro éppen Ausztráliában tartózkodott, amikor a tengerparton heverészve tanácsot kért írótársaitól (köztük például Az angol beteget jegyző Michael Ondaatjétől). Az elhangzottak végül nem bizonyultak teljesen haszontalannak: a holland Judith Herzberg például egy freudi terminust fordított le a számára, amelyet a híres pszichiáter az álmok leírására használt, és ez azután segített a végső cím megtalálásában.
Lionel Shriver az egyik bejegyzésében elárulta, hogy általában kényesen ügyel arra, hogy avatatlan szemek ne pillanthassanak bele a készülő regénye vázlataiba. De amikor a Beszélnünk kell Kevinről című regényét elkezdte, a barátja elolvasta az első bekezdést. Mivel akkor még nem volt sok veszítenivalója, Shriver nem bánta a dolgot, a barátjának pedig tetszett, amit olvasott. Shriver azt mondja, hogy ezek után egyetlen részt sem mutatott meg neki, amíg el nem készült a könyv, ugyanakkor az a kezdeti kis biztatás végig vele volt, amíg írta a regényt. „Az első bekezdés szóról szóra ugyanaz maradt, ahogy eredetileg leírtam”, teszi még hozzá.
