Gy. Horváth László új fordításában jelent meg újra Lev Tolsztoj klasszikusa, az Anna Karenyina (a korábbi fordításokban: Anna Karenina, Karenin Anna vagy Karenina Anna). Utóbbi Tolsztoj egyik legfontosabb műve, amely egyszerre szól egy nő boldogságért folytatott küzdelméről és az egyént gúzsba kötő társadalmi elvárásokról. A mű 1877-ben jelent meg oroszul, tíz évvel később pedig már a magyar olvasók is a kezükbe vehették a regényt. Magyarul több fordításban is megjelent, a legismertebb eddig talán Németh Lászlóé volt, akinek fordításában először 1951-ben volt olvasható az Anna Karenina (amelyet Németh László amúgy az Élet és Irodalomnak adott 1959-es interjújában a legkedvesebb műfordítói munkájának nevezett).
A korabeli kritika dicsérte Németh László munkáját: az Irodalmi Ujság recenzense úgy fogalmazott, hogy az „élvezetes fordítás Németh László avatott, elmélyedő szóművészetét dicséri”, aki szerinte „valóban magyarba oldja, a magyar szépprózába oltja Tolsztoj nagy művét” – igaz, hozzáteszi azt is, hogy egy „még gondosabb lektori átnézés néhány zavaró félreértést kiküszöbölhetett volna”. Tolsztoj monstre műve mindenesetre most Gy. Horváth László fordításában, két kötetben jelent meg ismét az Európa Könyvkiadó gondozásában. A fülszöveg a következőképp ír a kötetről:
„Anna Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el.
Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”.
Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő.
Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők legnagyobb társadalmi regénye.”
A cikk megírásához az Arcanum archívumát használtuk.
