Alan Turing nevét a legtöbben azzal kapcsolatban ismerik, hogy a második világháború alatt részt vett a nácik üzenetek kódolására használt Enigmájának feltörésében – és ezzel elősegítette a németek legyőzését. Sokan tartják őt a modern számítástechnika atyjának is, aki előre látta a mesterséges intelligencia térnyerését. Életéről film is készült (Kódjátszma) Benedict Cumberbatch főszereplésével.
Turing ezenkívül ígéretes író is volt, legalábbis Sarah Dillon, a Cambridge-i Egyetem angol irodalom professzora szerint,
aki közzétette Turing élete végén írt szövegét.
A matematikus kézzel írt, Pryce’s Buoy című novellájából már korábban is átírtak részleteket különböző könyvekbe és életrajzokba, de a teljes mű, amit a Cambridge-i Egyetem archívumában őriznek, lényegében olvashatatlan volt. Dillon professzornak köszönhetően a mintegy 1000 szavas, befejezetlen művet most már szélesebb közönség is elolvashatja. A fennmaradó oldalak viszont sajnos eltűntek.
Turing a letartóztatása után írhatta a novellát
Turing irodalmi munkásságáról csak néhány tudós tudott, ahogy az Enigma feltörésében játszott szerepe is titkos volt az 1970-es évekig. Dillon szerint a Turingról kialakult kép – amelyet részben a film is befolyásolt – nem volt teljesen pontos.
„A történet kidolgozása része volt annak a folyamatnak, amelynek célja egy másfajta narratíva visszaállítása” – mondta. 1952-ben ugyanis a matematikust elítélték homoszexualitás miatt, ami akkoriban Nagy-Britanniában törvénybe ütközött. A börtönbüntetés helyett Turingot kémiai kasztrációra ítélték, női hormonokat tartalmazó injekciókat kapott. Az ítélet miatt elvesztette a brit kormány kriptográfiai munkájához szükséges biztonsági engedélyét is.
A professzor szerint Turing valószínűleg letartóztatása után, 1952 végén vagy 1953 elején írta a novellát, ami Ron Miller, egy munkásosztálybeli szexmunkás, és Alec Pryce, egy találmányáról híressé vált meleg tudós történetét meséli el. „Alec karaktere egyértelműen önéletrajzi jellegű” – mondta Dr. Dillon egy sajtóközleményben. „Ő maga Turingot képviseli.”
Az eddig alig ismert, kiadatlan novellája teljesen új fényt vet a tudós személyiségére.
A szöveg egy egészen más embert tár fel: valakit, aki játékos, vicces, pimasz, irodalmi beállítottságú, és nagyon szereti a szexet.
Egy meleg témájú regényből meríthetett
A kutatás legizgalmasabb felfedezése, hogy Dillon egy konkrét irodalmi hatást is azonosított: Turing sokat merített Angus Wilson Hemlock and After című, 1952-ben megjelent, úttörő meleg témájú regényéből. Dillon szerint Turing a cselekmény sorrendjét és az elbeszélői nézőpontváltás technikáját is átvette Wilsontól, ám teljesen természetesnek tartja, hogy egy kezdő író a számára inspiráló művekből merít.
Turing 41 évesen halt meg, néhány évvel azután, hogy a homoszexualitása miatt elítélték és hormonkezelésre kényszerítették. Dillon szerint az irodalom kiutat jelentett a tudósnak.
2009-ben a brit kormány bocsánatot kért az ítéletért, 2021-ben pedig a tudós arcképe került az ötvenfontos bankjegyre.
A mítosz kitakarta az embert
Alan Turing mítosszá vált figurája szinte kitakarja az egykor élt matematikust. Unokaöccse, Dermot Turing családi levelezések, korabeli dokumentumok, valamint ismerősök és rokonok visszaemlékezései alapján írta meg a tudós hiteles és átfogó életrajzát, amibe itt bele is olvashatsz.
(The New York Times, University of Cambridge)
Nyitókép: Wikipedia, University of Cambridge
