Fotó: Barakonyi Szabolcs
Akárcsak tavaly, idén is hét költő esélyes arra, hogy valamelyikük megkapja a Janus Pannonius-díjat. 2012-ben ugyanakkor kisebbfajta botrány övezte a kiválasztást, miután a díjazott visszautasította az elismerést.
Augusztus 29-én, Pécsett adják át a Janus Pannonius Költészeti Díjat, melyet Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke alapított 2012-ben. A hivatalos ismertető szerint a díj azzal a céllal jött létre, hogy egyfajta „költői Nobel-díj szerepét” töltse be, „egyrészt, mert a költészet a világ valamennyi országában fokozatosan veszít a népszerűségéből, másrészt a nemzetközi irodalmi életben korábban nem létezett olyan költői teljesítményeket elismerő nemzetközi nagydíj, amelyet rangja, súlya, presztízse, jelentősége révén vitathatatlanul legfontosabbként tartana számon a köztudat”.
Az 50 ezer euróval járó, részben magán-, részben kormányzati forrásból finanszírozott díjra a nemzetközi zsűri (Bollobás Enikő irodalomtörténész, Tomaso Kemény költő, Szőcs Géza költő, zsűrielnök, Edwin Thumboo költő, Dorin Tudoran költő) választ ki egy olyan jelentős életművel rendelkező költőt, aki hozzájárult a nemzetek, kultúrák közötti párbeszéd erősítéséhez. A kuratórium a jelöltek közül hét költőt választ ki első körben, közülük kerül ki a fődíjas a kuratórium titkos szavazása alapján.
Idén a végső körig eljutott jelöltek található a szír származású, de hosszú évek óta Franciaországban élő (és az irodalmi Nobel-esélyesek között számon tartott) Adonis (Alí Ahmad Sa’íd Esber), a perzsa Szimin Behbaháni, az angol Geoffrey Hill, az orosz származású, de Amerikában élő Jevgenyij Jevtusenko, a lengyel Tadeusz
Różewicz, a szlovén Tomaž Šalamun, és a litván származású, de Amerikában élő Tomás Venclova.
Az elismerést tavaly ítélték oda először: az öttagú nemzetközi zsűri akkor egyhangúlag Lawrence Ferlinghetti amerikai költő mellett tette le a voksát, és a grémium tervei szerint a kitüntetést a költő amerikai lakóhelyén, San Franciscóban adták volna át. Ferlinghetti azonban visszautasította a díjat. „Mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad véleménynyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik, nem tartom lehetségesnek, hogy az Egyesült Államokban elfogadjam a díjat” – ezzel indokolta akkor a költő elhatározását.
Miután nyilvánosságot kapott Ferlinghetti döntése, Szőcs Géza közölte, hogy az amerikai költő szeptemberben még elfogadta a díjat. „Az erre vonatkozó hír közzététele után azonban aggályai támadtak: hirtelen rájött, hogy a díj szponzorai között megtalálható a magyar kormányzat is. Korábban ez a tény nem zavarta, és a kormányt sem tartotta szélsőjobb irányzatúnak: még ő maga is felvetette, hogy a díj átvételének helyszíne lehetne valamelyik amerikai magyar főkonzulátus” – idézte fel.
Később felvetődött, hogy a díjjal járó pénzösszeget Ferlinghetti olyan alkotóknak ajánlaná fel, akik a véleményszabadság, sajtószabadság, társadalmi elnyomatás elleni küzdelem harcosai. Szőcs Géza szerint még abba is belementek volna, hogy a Klubrádióval közösen válasszák ki azokat, akiket a díjból támogatnának.
Eszerint alternatív megoldásként a Magyar PEN Club azt javasolta, hogy a leghátrányosabb, legelnyomottabb helyzetben levő alkotók, a roma költők, írók, festők, filmesek köréből válasszák ki a kedvezményezetteket, a PEN és a Klubrádió, „a sajtószabadsággal kapcsolatos viták legexponáltabb szereplője” közös döntése alapján.
„Lawrence Ferlinghetti erre a felvetésre sértődött levelet írt, amelyben nem válaszolt javaslatainkra, és leszögezte, hogy semmilyen körülmények közt nem tartja lehetségesnek a díj átvételét, majd rendkívüli fürgeséggel, bennünket is megelőzve, e hírt közzé is tette” – jegyezte meg akkor Szőcs Géza.
