A Bárányszki hallgatszki

Wostry Ferenc | 2010. január 25. |

Smith, Tom Rob: A 44. gyermek

Európa Könyvkiadó, 2009, 528 oldal

 

Egy valag díj, több tucat nyelvre lefordítva, a megfilmesítés joga már Ridley Scottnál. Nem vagyunk Tom Rob Smith-szel puszipajtások, de le merem fogadni: elégedett ember. Bár hogy mire a siker, fel nem foghatom - bár a 44. gyermek kétségtelenül fordulatos regény (és filmnek éppen emiatt lesz jó), olyan, mintha szerkesztő kezében még soha a büdös életben meg sem fordult volna.

A magyar kiadás már eleve problematikus. Az összes párbeszéd dőlt betűvel van szedve. Rendkívül idegesítő. Ez a szerző kívánsága lenne?

Tom Rob Smith egy szappanopera forgatókönyvírója volt, aztán hirtelen felindulásból megírta ezt a bestsellert. A könyv épp ilyen: látszik, hogy lelkiismeretes előkészítő munka előzte meg, kismillió óra utánajárás van benne, csakhogy mivel a szerző mint egzotikumot kezeli története helyszínét és korát, a sztálinista Oroszországot, és kulturális szempontból semmi köze hozzá - tudomásom szerint sosem élt a Szovjetunióban, csak azután kezdte beleásni magát a történelembe, miután a könyv alapötlete az agyából kipattant (illetve "kipattant" a francokat, ez a Csikatiló-ügy, csak éppen harminc évvel a valós eseményeknél korábban) -, ezért a regény többé-kevésbé tisztességesen megriszörcsölt, ám éppen a kulturális apróságokon megbicsakló torzó, amelyből süt, hogy azért írták, hogy egyszer majd film legyen belőle.

Csókolom, hogy a büdös francba fordulhat elő, hogy egy 1953-ban, a ruszkiknál játszódó hatszázvalahány oldalas történet során mindössze kétszer szólítják egymást a szereplők elvtársnak? Sőt, párttagok néha még urazzák is a másikat? És annak ellenére hogy oroszok, amerikai mód becézik ismerőseiket, nem használják a kereszt- és középső nevet egyszerre ("Iván Petrovics", stb.)? Ilyesmikről beszélek.

A kétszázplusz oldalnyi expozíció után beindul a gyerekgyilkos őrült utáni hajsza, ekkor a történet szárnyakat kap, lendület költözik belé, néha picit sok is - főhősünk, az egykori kőkommunista elhárítótiszt néha dzsémszbondot megszégyenítő módon rázza le üldözőit. Ha túl tudunk lépni ezeken az apróságokon (meg azon, hogy a könyv nyelvezete hol szájbarágós, hol egyszerűen csak pongyola - erre utaltam a bevezetőben: szerkesztőt!), élvezni fogjuk, Smith nyers tehetség, a fokozáshoz nagyon ért, csak a forma, az randa nagyon. Meg a feloldás: ilyen motivációt adni egy gyerek + tömeggyilkosnak... A falat kapartam.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

KÖNYVHÉT
...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!

...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.

...

Visszaszerzett nyelv: Csepelyi Adrienn a népi-urbánus lét békéjéről / Flair #15

A Vigadó téri stúdióban, Zámbó Jimmyvel a háttérben Csepelyi Adrienn mesél új tájszólásról, stigmákról, hazatérésről. Flair podcast, hallgassátok!

...

Skandináv krimik, királyi „fun factek” és klasszikusok – Tekla könyvei / Flair #14

Milyen út vezet a skandináv krimiktől a klasszikusok szeretetéig? Ez itt újra a Flair!

...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!