Lakott területen elsősorban a varjúfélék, különösen a dolmányos varjak április végétől induló, és akár június közepéig tartó fiókareptetésekor lehet számítani egyesek számára félelmet keltő madártámadásokra.
Európában alig él olyan madár, mely támadásával közvetlen sérülést okozhat.
Gondot inkább a járulékos balesetveszély jelent, amikor a megijedő ember elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre.
Támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint az embernek rontó kutyák esetében. Nem szabad elfutni, hanem az állattal szembefordulva, majd karunkat széttárva, magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek mutatva rá kell kiabálni az állatra. Rámenősebb madarak esetén nyugodtan ki lehet használni védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, kalapot, és így hátráljunk el.
Magyarországon egyébként leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól kell tartani, mert ha csónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve támadhatnak. Ez a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat érdemes elkerülni.
Ha szívesen olvasol varjakról, akár a természetükről, akár mitikus, szimbolikus figurákként, most ezeket a könyveket ajánljuk.
Illés Krisztina: A Varjú ikrek története
“A többrétegű elbeszélés fordulatai a madárgyerekek előkerítését szolgálják: ezt érdeklődéssel követhetik a gyermekolvasók, miközben a szöveg a felolvasás által új - zenei - dimenziót nyer. Nem véletlenül, hiszen a természet - szél, növények, a városi, a városhoz közeli élővilág - hangjaira fogékony történetmondó egy koncert előtt, a Duna partján figyel fel a kicsi varjak hangjára, és mindentudó elbeszélőként mondja el, hogy mi lesz a sorsuk a városban, és miképpen jutnak haza. Illés Krisztina A Varjú ikrek történetében olyan prózanyelven ír, amely az élőbeszéd elemeit, fordulatait látszólag az elévülés kockázatával tartalmazza, mégis nemzedékeket kapcsol össze: az új és régebbi szleng egyszerre van jelen a szövegben. Hangulatfestő-hangutánzó névadási gyakorlata emlékezetesen szellemes, és a madártávlat különös nézőpontja izgalmasan irányítja a figyelmet a városra, és annak egy különösen exponált helyére, az Állatkertre.” (Cserhalmi Zsuzsa)
Max Porter: A bánat egy tollas állat
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varjú: félig gyógyító, félig szemfényvesztő csaló, aki nem akart mást, csak segíteni két kisfiúnak, akik elveszítették az édesanyjukat. El is repült Londonba, és megígérte a fiúk apjának: velük marad, amíg szükség lesz rá. A kétségbeesett férfi szép lassan megszokta, hogy a Varjú mindig ott van velük. Amikor esznek, amikor alszanak, amikor az apa Ted Hughesról szóló könyvét írja, és minden pillanatban, amikor fiaival együtt azért küzd, hogy formát adjon az alaktalan fájdalomnak, ami az életükből lett, és minden nap egy kicsit elviselhetőbb legyen az előzőnél. Max Porter három szólamban - az apa, a fiúk és a Varjú hangján - mesél a gyászról, a fájdalomról, az elfogadásról és a továbblépésről. Hatalmas kritikai visszhangot kiváltó első kötete bravúros nyelvi játékokban gazdag, megrázó és meglepő kisregény.
A regényt annyira szerettük, hogy fordítójával, Totth Benedekkel is beszélgettünk róla az Összekötve podcastben, a 2020-as év könyve listánkon pedig a 35. helyre soroltuk.
Max Porter alig 130 oldalas könyve, A bánat egy tollas állat kicsit olyan, mint egy négysoros Pilinszky-vers: alig pár szó, de mégis benne van egy nagyregénnyi történet. Totth Benedek fordítóval beszélgettünk az Összekötve harmadik epizódjában.
Jászberényi Sándor: A varjúkirály - Nyugati történetek
“Hiába a sötétség, a fekete szín, a varjú, az ördög, az erőszak, a halál jelenléte, Jászberényi által felépített világ jellemzői, a szereplők mindig a jót keresik, és a szerző soha nem csinál ezért viccet belőlük. Mert ebben a prózavilágban minden megtört és esendő szereplő motivációja egy pillanatra érthetővé válik. Ez a fajta, a moralitást a középpontba helyező próza számomra teljesen szokatlan, és talán pont ezért szeretem” - írtuk A varjúkirályról, amikor a hét könyvének választottuk. A kötet bemutatója a Margón volt, illetve jelölték Libri irodalmi díjra is, mi pedig elmondtuk, miért érdemelné meg.