Frida Kahlo mexikói festőművésznő naplóját már 2022-ben kézbe vehették a magyar olvasók Szabó T. Anna fordításában. Frida termékeny és szenvedélyes levélíró volt, viharos magánéletéből is sokszor merített ihletet felkavaró képeihez. Bár évtizedekig a szintén művész Diego Rivera házastársa volt, mindketten számos viszonyt folytattak. Frida a fennmaradt szövegek tanúsága szerint mind férfiakkal, mind nőkkel tartott fenn romantikus kapcsolatot. A címzettek között a férje és mások mellett megtaláljuk első szerelmét, az újságíró Alejandro Gómez Ariast, a magyar-amerikai fényképészt, Nickolas Murayt és a festő Josep Bartolít. A kötetben magyarul először olvasható válogatás Frida Kahlo szerelmes leveleiből, az írásokat a levelek fakszimile változatai, Frida és szerelmeinek festményei és archív fotók illusztrálják.
Suzanne Barbezat: Frida Kahlo szerelmes levelei (részlet)
Fordította: Nagy Marietta
BEVEZETŐ
Miközben a Frida Kahlo Múzeum archívumában kutattam a Frida Kahlo at Home (2016) című könyvhöz, rábukkantam Frida (1907–1954) egyik levelére, amelyet Diego Riverának írt 1939 augusztusában, amikor elváltak. A férfi San Franciscóban dolgozott egy falfestményen, az elkeseredett és magányos Frida pedig Mexikóban maradt. A levélben leírta, hogy számára a világ minden színét elveszítette, és minden értelmetlennek tűnt. A levelet olvasva visszarepültem az időben, és átéreztem Frida szomorúságát, a kétségbeesését, amiért magára hagyták, és a kétségeit, hogy vajon értékeli-e bárki is a művészetét. Fájdalma valóságosnak, tapinthatónak tűnt, és bár azóta eltelt jó hetvenöt év, a szívem együtt sajgott az övével.
Egyértelmű, hogy a művészetével erős reakciókat kiváltó nagyszerű festő egyben tehetséges író is volt,
aki szavaival fel tudta kavarni az érzelmeket, és képes volt magához vonzani az embereket; Frida még most is lenyűgöző, és ébren tartja a kíváncsiságunkat.
Frida életének alapvető tényeit jól ismerjük, és gyakran emlegetjük: a gyermekbénulást, amely miatt a jobb lába rövidebb és vékonyabb maradt a balnál; a tinédzserkori közlekedési balesetet, amelyben súlyos sérüléseket szenvedett; viharos házasságát Diego Rivera falfestményfestővel, valamint válásukat és az egy évvel későbbi újraházasodásukat; továbbá Frida élethosszig tartó egészségügyi problémáit, amelyek 47 éves korában bekövetkezett korai halálához vezettek. Levelei azonban mindezen túl bepillantást nyújtanak a gondolataiba, az érzelmeibe és a személyiségébe; ennek köszönhetően jobban megismerhetjük azokat is, akiket szeretett. A levelekből tisztán cseng Frida hangja; használta a szlenget, nyíltan beszélt az olyan emberekről és dolgokról, akiket és amiket nem szeretett, és gátlások nélkül, fesztelenül nyilvánította ki vonzalmát szeretői iránt. Az írásain keresztül bepillanthatunk az elméjébe és a magánéletébe, tanúi lehetünk annak a fejlődésnek, ahogy tinédzserből nővé érett. Gyengédségét, túláradó életörömét és hatalmas szeretni vágyását érzékelve, nagyra értékelhetjük a személyiségét, és ízelítőt kaphatunk abból, milyen volt a bizalmasának lenni.
Frida szenvedélyesen élt és szeretett. Volt néhány mély és tartós kapcsolata, köztük középiskolai szerelme, Alejandro Gómez Arias, férje, Diego Rivera és magyar–amerikai szeretője, Nickolas Muray. Leveleinek címzettjei művészek és értelmiségiek, sokan közülük politikusok voltak. Legtöbbjük még azután is barátságban maradt Fridával, hogy szerelmi viszonyuk véget ért, és sokan egész életjükben őrizték a leveleit.
Frida ugyanúgy közelített a leveleihez, mint szinte mindenhez: kreativitással és lelkesedéssel. Egyedi művészi látásmódja élete minden területét átitatta, a különleges stílusától kezdve az eklektikus lakberendezéséig. Ez a szenvedély és kreativitás hatja át művészi érzékenységét tükröző, rajzokkal és élénk nyelvezettel megírt leveleit is.
Tizenévesen Frida az első barátjának, Alejandrónak írt leveleket, amikor távol voltak egymástól. Ezek a korai írások jól mutatják a fiatal Frida merész szellemét és fejlődő kreativitását.
Saját maga által kitalált szavakat is tartalmazó sajátos szókincset alkotott
– gyakran használta például a buten kifejezést „sokat” vagy „nagyon sokat” értelemben. Néha más nyelvű, főként angol vagy német szavakat, kifejezéseket illesztett a szövegbe. Amikor Alejandróval véget ért a kapcsolata, Diego lépett be az életébe, ő került a világa középpontjába.
Ha házassága elején Frida azt várta, hogy Diego hűséges lesz hozzá, hamar csalódnia kellett. A férfi szégyentelenül folytatta szabados életvitelét. Frida is máshol kereste a szerelmet és a szenvedélyt, és meg is találta jó pár férfinál és néhány nőnél, miközben a szívében továbbra is Diego állt az első helyen.
Diegót nem zavarták felesége nőkkel folytatott kapcsolatai, de a férfiak féltékenységet és dühöt váltottak ki belőle, ezért Frida titokban tartotta az ilyen viszonyait;
gyakran közvetítőkön keresztül küldött leveleket, különböző helyszíneken találkozott a szeretőivel, és leveleit is álnéven írta alá. Sok Nickolas Muraynak írt levélen a „Xóchitl” aláírás szerepel, Josep Bartolínak és Carlos Pellicernek írt leveleiben pedig a „Mara” nevet használja, amely a maravillosa, azaz „csodálatos” rövidítése.
Fridának voltak más ismert kapcsolatai is, például Lev Trockijjal és Isamu Noguchival, de ezekről nem maradtak fenn olyan levelek, amelyek több információt nyújtanának a viszonyokról. A nőkkel való kapcsolatai kevésbé dokumentáltak. Naplójában megtalálható egy Jacqueline Lambának írt levél vázlata, és egyetlen levél Georgia O’Keeffe-nek, amelyben szeretettel emlékszik vissza O’Keeffe kezére és szemére. Az egyéb viszonyokról szóló pletykák megmaradnak Frida életéhez kapcsolódó mítosznak. Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy volt-e romantikus kapcsolata Josephine Baker és Chavela Vargas előadóművészekkel, valamint Dolores del Río színésznővel.
Ebben a könyvben bemutatjuk Frida leveleit. Az átiratokban a hiányzó részek és a szerkesztői kiegészítések dőlt betűvel, szögletes zárójelben jelennek meg. Frida írt néhány levelet angolul is; az átiratokban a legtöbbször meghagytuk a helyesírási hibákat, a nevek írásának következetlenségeit és a szokatlan vagy hiányzó írásjeleket.
Az itt összegyűjtött levelek feltárják Frida szerelmének intenzitását, belső világának összetettségét és művészi szellemének máig ható erejét. Frida a levelein keresztül megmutatja pszichéje gazdag világát.
Ezek a levelek Frida festményeivel együtt a szenvedély és a határtalan kreativitás örökségét hagyták maguk után.
Alejandro Gómez Arias
Első láng
„El sem tudod képzelni, milyen örömmel odaadnám az egész életemet, csak hogy megcsókolhassalak.”
Alejandro Gómez Arias (kb. 1906–1990) volt Frida első udvarlója. A pár tinédzserként, 1922-ben ismerkedett meg, amikor a mexikói Nemzeti Előkészítő Iskolában tanultak. Mindketten szókimondó és nyitott tagjai voltak a Los Cachuchas elnevezésű, képzett és művelt, ugyanakkor lázadó és bajkeverő diákokból álló csoportnak. Frida első levele Alejandróhoz hivatalos hangvételű; részvétét fejezi ki a fiúnak édesapja elvesztése miatt. A levél alapján Frida igazi katolikus iskoláslánynak tűnik. A későbbi levelek azonban megmutatják Frida szabad szellemét, valamint növekvő vonzalmát és ragaszkodását Alejandro iránt.
1925. szeptember 17-én Alejandro Fridával volt, amikor egy villamos ütközött össze a buszukkal; Frida olyan sérüléseket szenvedett, amelyek megváltoztatták az életét. A felépülés idején hónapokig ágyhoz volt kötve, és később sem mozdulhatott ki, amikor az orvosok megpróbálták enyhíteni a baleset okozta folyamatos fájdalmát, és kezelték az egészségügyi problémáit.
Mivel már nem tudott iskolába járni, Frida számára mentőövet jelentettek a barátainak, különösen az Alejandrónak írt levelek.
1927 márciusában Alejandro több hónapos európai útra indult. Abban az időben Frida ágyhoz volt kötve, és egy speciális fűzőt viselt, amely megakadályozta, hogy mozoghasson. Mivel így még jobban érezte Alejandro hiányát, hűségesen és rendszeresen írt neki. Alejandro nem sokkal a hazatérése után megszakította a kapcsolatukat. Az 1930-as évek közepén Frida még néhányszor írt a férfinak, kifejezve, hogy vonzalma mennyire tartós. Alejandro megőrizte Frida leveleit, valamint a portréját, amelyet Frida adott neki.
A nagyszerű szónokként ismert Alejandro a Diákok Nemzeti Szövetségének elnöke volt, és részt vett az 1929-es mexikói diákmozgalomban. Később ügyvéd lett, majd a mexikói történelem és irodalom professzora, valamint elismert politikai újságíró.
(…..)
- december 25., csütörtök
Alexem: Szeretlek, amióta először megláttalak. Mit szólsz ehhez? Mivel néhány napig valószínűleg nem látjuk egymást, könyörgöm, ne felejtsd el a kis barátnődet, jó?
Éjszaka néha nagyon félek, és azt kívánom, bárcsak velem lennél, hogy ne rettegjek annyira. Elmondhatnád, hogy ugyanúgy odavagy értem, mint korábban, ugyanúgy, mint múlt decemberben, még akkor is, ha „könnyű” vagyok, ugye, Alex?
Bizonyára szereted a könnyű dolgokat… Szeretnék még könnyebb lenni, egy aprócska kis dolog, amit mindig, mindig a zsebedben hordhatnál… Alex, írj nekem gyakran, és még ha nem is igaz, mondd, hogy szeretsz, és nem tudsz nélkülem élni…
A barátnőd, a cimborád, a nőd vagy bármi, amit csak szeretnél
Frieda
Szombaton elviszem a pulóveredet, a könyveidet, és viszek sok ibolyát, mert annyi van itthon…
Nyitókép: Wikipedia, Guillermo Kahlo