József Attila egy évvel a halála előtt, 1936-ban Balatonszárszón írta meg az egyik legszebb balatoni verset, A hullámok lágy táncát. A visszaemlékezések szerint a tó partján töltötte el utolsó boldog nyarát. Testvére, Etus bérelt neki szobát egy szárszói panzióban. Itt igyekezett kipihenni a szerkesztői munkáját, illetve kiheverni a Szántó Judittal való végleges szakítását, valamint Gyömrői Edit iránt érzett reménytelen szerelmét.
A hullámok lágy tánca egy gyönyörű szonett, amely egy nyári balatoni éjszakáról mesél. A hullámok, a csillagok, a zene, a szórakozó fiatalok behívják az emlékezés és a szerelem képeit. A sorok maguk is egy ringató dallamot adnak ki, mintha csak a rímek is a Balaton lágy hullámai lennének. „Igy ők. S az érzelmek is csendesen/ mozdulnak benn a szívben ringatóan/ emlékezés visszfénye, szerelem/ hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.”
József Attila: A hullámok lágy tánca
A hullámok lágy tánca s odaát
a lombok gyenge lejtése az éjjelt
lassudan hozták s csillagok raját
hívták reszketni az egekre széjjel.
Igy ők. S az érzelmek is csendesen
mozdulnak benn a szívben ringatóan,
emlékezés visszfénye, szerelem
hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.
Én nem értem, csak érzem az egészet.
Itt tangót jár a sok lány és fiú,
a sok számító, kedves és hiú.
Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.
De némán, hiszen ráér a természet,
a zene mögött zúg az örök erdő.
