Általános cikkek európa vermeer 2009 brook d:book

Vermeer és a multikulturalizmus

florescu | 2010. április 29. |

Timothy Brook: Vermeer kalapja

ford.: Jutai Péter, Európa, 2009, 2500 Ft, 338 oldal (B+)

 

Timothy Brook kanadai sinológus arra vállalkozott, hogy közérthető stílusban hozza közelebb az olvasóhoz a 17. századot, azt az időszakot, amit szokás Hollandia aranykoraként, a kereskedelem fellendülésének és a felfedező expedíciók növekvő számának köszönhetően pedig a ma globalizációként ismert összetett jelenség origójaként emlegetni. Az ázsiai kultúrák, de elsősorban Kína szakértőjeként azonban Brook sem kerülhette meg a kereskedelmi útvonalak kiépítésével komoly gazdasági potenciálra szert tett Hollandia bemutatását, noha a Vermeer kalapja legalább annyira izgalmas betekintést nyújt Kína korabeli történetébe és mindennapjaiba, mint amennyire könnyed módon tárja fel Vermeer egyes festményein keresztül az akkori holland kontextust is. A kötet nyolc fejezetében – leszámítva az utolsó, lezáró egyben összegző egységet – ugyanaz a struktúra látható: a kiindulópontnak tekinthető műalkotások – Brook által nemes egyszerűséggel „ajtónak” keresztelt – részletéből jutunk el a korszak egy-egy meghatározó egységéig, így a holland kereskedelmi társaságok történetének, az öltözködésnek, a porcelánnak, a dohányzásnak, vagy az ezüst, korban betöltött meghatározó szerepének bemutatásáig. Az egységek tulajdonképpen elválaszthatatlanok egymástól, így a könyvet átszelő érdekes anekdoták és feljegyzések szereplői is gyakran visszaköszönnek a fejezetek során.

Brook egy személyes kalanddal indítja könyvét, amely a híres holland festő Jan Vermeer művészetének (újra)felfedezésééig vezet. Feltételezem, hogy a könyv egyes részeit más festők képeivel is fel lehetett volna vezetni (ahogyan ez például a migrációról szóló hetedik fejezetet nyitó Hendrik van der Burch képénél megvalósult), hiszen a megannyi „ajtót”, izgalmas részletet tartalmazó szobabelsők már a 15. század flamand naiv festőinél megjelentek. Az ok, ami miatt viszont Vermeer „kiválasztása” telitalálatnak nevezhető, az a festő képein különbözőképpen variált, de megegyező szobabelső, amelynek elemei így sokatmondó kellékeknek tekinthetők a perzsaszőnyegtől a glóbuszon és a falra helyezett térkepeken át a gyümölcsöstálig. Brook ezeket a kellékeket szólítja meg, miközben teljesen lényegtelenné válik, hogy a festmények bemutatása általában nem párosul valódi művészettörténeti érzékenységgel. A szerző az „ajtókra” koncentrál, amelyeken át feltárul az akkori ismert világ különböző pontjait egyre inkább behálózó rendszer, a napjainkban már természetesnek tekintett állapotot megteremtő, veszélyeket és meglepetéseket hordozó, egyeseknek hatalmat, viszont a többségnek rabszolgaságot és szegénységet eredményező világméretű mechanizmus.

Daniel Arasse, aki izgalmas elméletet kreált a festmények legapróbb részleteire koncentráló „szoros olvasásból”, Vermeert a „magánéleten belüli intim szféra” festőjének titulálta. (Festménytörténetek, Typotex, 2007, 172.) A Vermeer kalapjának olvasása során az ezt a szférát körbevevő világ olvasóbarát bemutatásával szembesülhetünk, ami jórészt abból fakad, hogy a részletesség nem párosul a szaktudományos terminológia esetleges buktatóival. Brook stílusának nincs szüksége a különböző diszciplínák (reflektált) támogatására. Talán egyetlen kivétel említhető: a könyv egyik legizgalmasabb, dohányzásról szóló fejezetében Brook beidézi Fernando Ortiz transzkultulturáció-fogalmát (szokások és tárgyak mozgása egyik kultúrából a másikba, amely során ezek az új kultúra szerves részeivé válnak, és át is alakítják azt [vö., 166.]). Ezzel remekül érzékeltethető a dohányzás kultúráját övező folyamat, azaz a kultúrák esetében tapasztalható kényszer, hogy a rohamtempóban elterjedt új szokást az adott kulturális hagyomány régebbi forrásai segítségével magyarázzák és/vagy rombolják le.

Az új szokást sokáig megpróbálták féken tartani, de a törvényhozók rájöttek, hogy a dohány (és az ebből származó élvezetek) annyira fontos komponensei a kereskedelem, illetve az életüket a üzleteléssel „felemésztő” emberek számára, hogy a tiltást végül a szélsőséges engedékenység váltotta föl. A kereskedelmi utak labirintusában az új élvezeti cikk szorosan összefonódott a nemezkalappal, az ezüsttel, és a porcelánnal, nem beszélve arról, hogy a különböző kikötőkből induló hajók évtizedeken át ilyen összeállítású rakománnyal vágtak neki hosszú útjuknak. Brook sikerrel járja be a labirintus egyes folyosóit, könyve pedig méltó indítása az új sorozatnak, amely ha képes tartani a kezdeti színvonalat, hamarosan méltó párja, „keménykötésű társa” lehet a hosszú idő óta sikeres Diákkönyvtárnak.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.