B+
(Mesék férfiakról nőknek – Mesék nőkről férfiaknak, szerk.: Boldizsár Ildikó, Magvető, Budapest, 2007, 303 + 295 oldal, 2690 + 2690 Ft)
A Magvető Kiadó házon belül oldotta meg egy jóféle meseantológia kiadását, tekintve, hogy a mesék összeválogatójaként Boldizsár Ildikót, a kiadó egyik szerkesztőjét tünteti fel a kétkötetes kiadvány. A válogatás alapötlete, nevezetesen a „nőknek fiúkról, fiúknak pedig nőkről” jól teljesült annak ellenére, hogy sok újat sem a gyengébb, sem az erősebb nem képviselői nem tudhatnak meg a másikról. Olvashatunk itt hűtlen férjről, házsártos anyósról, hűséges feleségről éppúgy, mint ledér tündérlánykákról, szerelméért az egész világot bejáró macsókról, felbukkannak tanítómesék tanulsággal, ókori mítoszok történetei hepienddel, és olyan mesék is, melyek rosszul végződnek.
Nagyon tág a merítés, megtalálhatók a nagy népek és a kis népek meséi is hazánktól egészen Tibetig. Van itt mese Benedek Elek gyűjteményéből, a fordítók között megtaláljuk Radnótit, valamint két híres finnugrászunkat, Diószegit, és Róna-Tast is. A közel száz mesét tartalmazó válogatás legnagyobb szépséghibája, hogy – ki tudja miért – többször is olyan mesék kerültek egymás mellé, melyek ugyanazt a mesei motívumot tartalmazzák ugyanazon szereplőkkel, ugyanazon cselekménnyel. Csak a helyszín, meg a nevek mások – ezért néhol kissé fárasztóvá válik az olvasás, bár egy könyv (sajnos) azért is hasznos dolog, mert át lehet lapozni benne oldalakat, főleg egy olyan antológiában, ahol ebből nem is lesz nagy gáz.
Annak idején elhűlve láttam a könyvesboltokban, hogy egyik médiagurunk, Kepes András simán piacra dobott egy olyan kötetet, melyben kedvenc novelláit tárta a nagyérdemű színe elé. Hogy miért van értelme pénzt áldozni olyan történetekre, melyeket talán még régebbi iskolás szöveggyűjteményekben is megtalálunk, talán csak azok tudják megmondani, akik bedőltek, és megvették ezt a válogatást. Jelen esetben az a nagyon fontos különbség, hogy válogatásunk gyakorlati megvalósítójának képe nem mosolyog vissza ránk a címlapról, és hogy – akárhányszor is találkoztunk egyes fordulatokkal Illyés híres Hetvenhét magyar népmeséjének oldalain – nem könnyen hozzáférhető szövegeket olvashatunk. Ilyen formában pedig biztos nem hozzáférhetők.
Akármilyen furán is hangzik, ennyi szép mese „üdítőleg” hathat, akár egyvégtében, akár meséről-mesére gyűrjük le a köteteket. Rátesz egy lapáttal, hogy a kiadvány is szép, a belső borítók és a díszes iniciálék különösen jól sikerültek. Külön kiemelném a válogatásból a japán és koreai meséket (például az egyik kötetet záró A Halhatatlanság Hegye egyszerűen csodálatos), valamint az európai kisnépektől származó sztorikat, de külön öröm olyan mesékre bukkanni, amik nyelvezetük vagy a történet kapcsán rendkívül modernnek hatnak. Bár manapság kicsit másmilyen egy családi perpatvar forgatókönyve, a mesék sok örök igazságot szolgáltatnak a mai embernek is, legyen az nő, vagy férfi.
Nagyon tág a merítés, megtalálhatók a nagy népek és a kis népek meséi is hazánktól egészen Tibetig. Van itt mese Benedek Elek gyűjteményéből, a fordítók között megtaláljuk Radnótit, valamint két híres finnugrászunkat, Diószegit, és Róna-Tast is. A közel száz mesét tartalmazó válogatás legnagyobb szépséghibája, hogy – ki tudja miért – többször is olyan mesék kerültek egymás mellé, melyek ugyanazt a mesei motívumot tartalmazzák ugyanazon szereplőkkel, ugyanazon cselekménnyel. Csak a helyszín, meg a nevek mások – ezért néhol kissé fárasztóvá válik az olvasás, bár egy könyv (sajnos) azért is hasznos dolog, mert át lehet lapozni benne oldalakat, főleg egy olyan antológiában, ahol ebből nem is lesz nagy gáz.
Annak idején elhűlve láttam a könyvesboltokban, hogy egyik médiagurunk, Kepes András simán piacra dobott egy olyan kötetet, melyben kedvenc novelláit tárta a nagyérdemű színe elé. Hogy miért van értelme pénzt áldozni olyan történetekre, melyeket talán még régebbi iskolás szöveggyűjteményekben is megtalálunk, talán csak azok tudják megmondani, akik bedőltek, és megvették ezt a válogatást. Jelen esetben az a nagyon fontos különbség, hogy válogatásunk gyakorlati megvalósítójának képe nem mosolyog vissza ránk a címlapról, és hogy – akárhányszor is találkoztunk egyes fordulatokkal Illyés híres Hetvenhét magyar népmeséjének oldalain – nem könnyen hozzáférhető szövegeket olvashatunk. Ilyen formában pedig biztos nem hozzáférhetők.
Akármilyen furán is hangzik, ennyi szép mese „üdítőleg” hathat, akár egyvégtében, akár meséről-mesére gyűrjük le a köteteket. Rátesz egy lapáttal, hogy a kiadvány is szép, a belső borítók és a díszes iniciálék különösen jól sikerültek. Külön kiemelném a válogatásból a japán és koreai meséket (például az egyik kötetet záró A Halhatatlanság Hegye egyszerűen csodálatos), valamint az európai kisnépektől származó sztorikat, de külön öröm olyan mesékre bukkanni, amik nyelvezetük vagy a történet kapcsán rendkívül modernnek hatnak. Bár manapság kicsit másmilyen egy családi perpatvar forgatókönyve, a mesék sok örök igazságot szolgáltatnak a mai embernek is, legyen az nő, vagy férfi.
