„Alacsony nyomású légtömegek úsznak” a Vörösmarty tér háztetői felett. A borongós időben néha-néha előbukkan a nap, de csak azért, hogy pár perccel később szemerkélő eső, vagy kisebb nagyobb széllöketek váltsák le a Könyvhét pénteki napját, amiről csak mst számolunk be, mert a sok dedikálás miatt tér-időalagútba keveredtünk.
„Szeretsz olvasni?”- kérdezi bárgyú hangon egy mellettem elhaladó kezdő párocska lánytagja. A választ már nem hallom, de erősen kétlem, hogy nem lett volna. Hömpölyög az Ünnepi Könyvhét második napjára kilátogató embertömeg. Tavaly ilyenkor írtam: ha azt hallom valakitől, hogy Gutenbergnek befellegzett, azt megkergetem egy nyomdagéppel, de valamilyen súlyosabb, század elei változattal. Ez most is áll. Szokatlanul sok a külföldi is, akiket talán a korhelykedési hajlam vonz ide, azt hihették távolról, hogy valamilyen italfesztiválba csöppentek, s csalódottan ingatják fejüket a könyvek hatalmas mennyisége láttán. Vannak, akik látszólag véletlenül kerültek ide: „hát látok pár zsidót a tömegben”- duzzog fejhangon mobiljába egy nő, tőle alig háromméternyire „nézmá’ a köcsög felveszi az árpádsávot”- egyenlít a másik oldal. Szerencsére a nagy többség azért van itt, és azzal foglalkozik, amiről ez a fesztivál szól, a könyvekkel. Nem is lehet unatkozni, a szervezők kitettek magukért: a könyvkínálat mellett délután 13-tól este 18-ig folyamatosan programokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.
Távozni látom éppen Garaczi Lászlót, helyén Závada Pál váltja, aki legújabb regényét, az Idegen testünket dedikálja. Jobbra tőle Vámos Miklósra várnak toporogva a könyvrajongók, a szerzőnek még a köteteit is alig van ideje kirakni az asztalra. Balra Závadától pedig már gyülekezik egy igen tekintélyes tömeg takaros sorba rendeződve. Ők Esterházy Péterre várnak, legtöbbjük kezében ott nyugszik a mester új könyve, a Semmi művészet.
A nagy tömeg később sem akar oszlani, a rossz idő ellenére sokan vannak, ezt a kiállító kiadók is vallják. A Balassi kiadó munkatársai szerint például, bár a korábbi években nagyobb tömegeket mozgatott meg a két fontos könyvekkel, kiadványokkal foglalkozó kultúrrendezvény a Könyvhét és a Könyvfesztivál, az érdeklődés és a vásárlási kedv nem csökkent idén. Őszintén szólva a tömeg sem tűnt kisebbnek tavalyhoz képest, mindenesetre még csak most jön a hétvége, a kiállítók meg csak most várják az igazi rohamot.
„Szeretsz olvasni?”- kérdezi bárgyú hangon egy mellettem elhaladó kezdő párocska lánytagja. A választ már nem hallom, de erősen kétlem, hogy nem lett volna. Hömpölyög az Ünnepi Könyvhét második napjára kilátogató embertömeg. Tavaly ilyenkor írtam: ha azt hallom valakitől, hogy Gutenbergnek befellegzett, azt megkergetem egy nyomdagéppel, de valamilyen súlyosabb, század elei változattal. Ez most is áll. Szokatlanul sok a külföldi is, akiket talán a korhelykedési hajlam vonz ide, azt hihették távolról, hogy valamilyen italfesztiválba csöppentek, s csalódottan ingatják fejüket a könyvek hatalmas mennyisége láttán. Vannak, akik látszólag véletlenül kerültek ide: „hát látok pár zsidót a tömegben”- duzzog fejhangon mobiljába egy nő, tőle alig háromméternyire „nézmá’ a köcsög felveszi az árpádsávot”- egyenlít a másik oldal. Szerencsére a nagy többség azért van itt, és azzal foglalkozik, amiről ez a fesztivál szól, a könyvekkel. Nem is lehet unatkozni, a szervezők kitettek magukért: a könyvkínálat mellett délután 13-tól este 18-ig folyamatosan programokkal szórakoztatják a nagyérdeműt.
Távozni látom éppen Garaczi Lászlót, helyén Závada Pál váltja, aki legújabb regényét, az Idegen testünket dedikálja. Jobbra tőle Vámos Miklósra várnak toporogva a könyvrajongók, a szerzőnek még a köteteit is alig van ideje kirakni az asztalra. Balra Závadától pedig már gyülekezik egy igen tekintélyes tömeg takaros sorba rendeződve. Ők Esterházy Péterre várnak, legtöbbjük kezében ott nyugszik a mester új könyve, a Semmi művészet.
A másik oldalon Kálmán C. György és Benedek Szabolcs várják az olvasókat. Kálmán C. György Szóvátétel című kötete látott napvilágot a Könyvhét apropóján a Noran kiadónál. Lehetne még sokáig sorolni a dedikáló alkotókat: Popper Péter, Szendi Gábor, Nagy Bandó András, Ágh István, Munkácsi Miklós.
Itt van a téren Kányádi Sándor is, aki korát meghazudtolva alaposan megmozgat, ide-oda cikázik a Vörösmarty tér különböző színhelyei között, végül nagy igyekezetünkben szem elől is tévesztjük, fotót sem sikerül készítenünk róla. A könyvhéti rendezvény mindkét nagyszínpadán megfordul a költőmester. Először Kulcsár Katalin beszélget vele, valamint Kibédi Varga Áronnal és Kántor Lajossal. Innen Kányádi (aki verseiből nem kis részleteket „olvasott fel” fejből) korán távozik, az elhangzó információk szerint a Helikon pavilonjához, dedikálni. Itt nem sikerül elérnünk, de újra látjuk őt nem sokkal később a Magyar Rádió nyilvános műsorfelvételén a Könyvhét másik nagyszínpadán.
Itt majdnem egész nap folyamatosan készülnek a felvételek, rengeteg érdekes beszélgetés hangzik el. Kányádi előtt Nádasdy Ádámmal beszélgetnek a rádió munkatársai. Nádasdy új, a Magvetőnél megjelent, nyelvészeti tárgyú írásait tartalmazó kötetéről mond pár szót, idéz belőle. Később Bereményi Géza is feltűnik a helyszínen és beavat minket a dalszöveg írás rejtelmeibe, sztorizgat Cseh Tamásról. A Bartók rádió felvételeit egyébként a mai nap folyamán lehet meghallgatni.
A nagy tömeg később sem akar oszlani, a rossz idő ellenére sokan vannak, ezt a kiállító kiadók is vallják. A Balassi kiadó munkatársai szerint például, bár a korábbi években nagyobb tömegeket mozgatott meg a két fontos könyvekkel, kiadványokkal foglalkozó kultúrrendezvény a Könyvhét és a Könyvfesztivál, az érdeklődés és a vásárlási kedv nem csökkent idén. Őszintén szólva a tömeg sem tűnt kisebbnek tavalyhoz képest, mindenesetre még csak most jön a hétvége, a kiállítók meg csak most várják az igazi rohamot.
