C+
Gróf Zichy Tivadar: Szeretni – tudni kell…!,
Új Magazin, 1937,
160 oldal
Sorozatunk eddig kizárólag külhoni szerzőkkel foglalkozott, holott erotikus, pornográf művekben a magyar irodalomban sincs hiány, igaz a sikamlósabb témákhoz szemérmesebben viszonyuló irodalomértő, és olvasó közönség a hazai termésből nem nagyon bátorkodott kiemelni klasszikusokat. Egyelőre nincs tehát honi, irodalmi pornókánon, ezért a mélybe kell alászállnunk, és a szemétben vagyunk kénytelenek turkálni, hátha ráakadunk a magyar erotikus regény opus magnumára.
Zichy gróftól sokat vártunk, ennek oka elsősorban az, hogy erkölcstelennek tartott regényei miatt többször is eljárást folytattak ellene az 1930-as években; az időnként bárzongoristaként is dolgozó író munkássága még a II. világháború után is jelentős hatást gyakorolt, igaz ez rá nézve kevéssé volt hízelgő. A szocialista irodalomítélet egy jó darabig negatív példaként emlegette fel Zichy könyveit, mint, amelyek megtestesítik a Horthy-korszak züllöttségét, fertőjét, cseppet sem zavarta őket, hogy a szegény, mocskos fantáziájú szerzőt az előző kurzus éppúgy ártalmasnak tartotta, mint ők. Szépen lassan aztán feledésbe merült a veszélyes hobbijairól is ismert gróf (motorversenyek elmaradhatatlan szereplője), frivol könyveivel együtt. Művei mára jórészt beszerezhetetlenek, a magunk részéről a kecsegtető című Orgia rt.-re pályáztunk, de mostanáig nem sikerült rálelnünk, itt van helyette azonban a Szeretni – tudni kell…!, amely ha mással nem is alcímével azért bizakodásra adott okot: Egy iskola története, amelyben kizárólag szerelmet tanultak.
A történet XV. Lajos korában, s részben udvarában játszódik, és egy bővérű arisztokrata lány életét meséli el. Zichy valós történelmi korszakba helyezi a mesét, de gondosan ügyel rá, hogy semmi se stimmeljen az időnként felbukkanó történelmi utalásokban, Richelieu, aki akadékoskodó államférfiként, és szerény potenciájú ármánykodóként szerepel a regény lapjain, ekkor például már jó száz éve sírjában pihent, a francia forradalom évszámát pedig kerek hat évvel sikerült elnéznie a derék szerzőnek. Ez persze semmit sem számít, a ponyvaszerzők általában nem a történészek közül kerülnek ki, s talán ez így is van rendjén. A gróf fantáziáját nyílván a szerelmi életéről is híres király alakja ragadta meg, s aztán ezt tupírozta fel egy kissé. Versailles így egy királyi bordélyként jelenik meg, ahol minden a testi örömöknek van alárendelve, ide érkezik meg a fiatal Madelon, aki nem egyszerűen kacér, hanem nimfomán, elsődleges célja, hogy elhódítsa a királyt, a másodlagos pedig, hogy rajta kívül minden férfit. Természetesen gyorsan sikert arat; hamarjában a szabados erkölcsű udvar legünnepeltebb hölgye lesz, akit a félkegyelmű király szerelmi szolgálataiért cserébe bőséges ingó és ingatlan ajándékkal halmoz el. XV. Lajos azonban bármennyire hírhedt kéjenc is volt, Zichy hősnőjének tempóját, már ő is túlzásnak tartotta, így Madelon rövid, ámde szexuális aktusokban bővelkedő karrierje Versaillesban megszakadt, ekkor Párizsba telepedik le, ahol hamarosan az övé lesz a legjobb, s a szellem emberei által leginkább kedvelt szalon. Az író fantáziája nem túl nagy, az ebből is látszik, hogy Párizsról csak a szalon jutott eszébe. Tiszta sor. Csak, hogy pikáns legyen a dolog, itt hírbe hozza főszereplőjét a fiatal Racine-nal is, kár, hogy ő ekkor már hullának sem volt fiatal, oda se neki. Madelonra Párizsban nagy feladatok várnak; szembe kell néznie korának jelentős problémájával a nemi betegségek terjedésével; s aggódó arisztokrata apák sirámait hallgatva, elhatározza, hogy megmenti a sokra hivatott francia ifjúságot: szerelmi iskolát hoz létre, ahol a fertőzések nem fenyegetik a fiúkat, és megtanulhatják a szerelem művészetét, természetesen a hősnőtől. Az oktatás nagy sikerrel folyik, de egyszer egy olyan fiú jelenik meg a nő birtokán, akit valamiért képtelen magába fogadni. A majdnem tragikus, görög mitológiát idéző, s elsősorban rémisztően giccses végkifejletet nem árulom el, hátha valaki el akarja olvasni a könyvet.
Talán, ebből a rövid tartalmi kivonatból is érzékelhető, hogy a hivatalos fórumokon erkölcstelennek elkönyvelt Zichy ebben a regényében, éppen megoldási javaslatot próbál tenni a virágzó prostitúcióval kapcsolatban. Akaratlanul is azt sugallja, hogy a vérbajos századelő világában nem a nemi vággyal van probléma, hanem azzal, hogy, elsősorban a fiatalok, szexuális ösztöneiket ellenőrizetlen keretek között élik ki, jó eséllyel nem egészséges utcalányok közreműködésével. Erre a kérdésre nyújt alternatív megoldást Madelon szerelmi iskolája.
Igazság szerint a Szeretni – tudni kell…! egyáltalán nem nevezhető pornográf regénynek, de még erotikusnak is alig-alig, igaz ugyan, hogy rengeteget kefélnek benne, de ezek az aktusok leginkább a három pont (…) után következnek be, vagy egy-egy szereplő fantáziátlan elbeszéléséből értesülünk róla. Éppen az a baj Zichy könyvével, hogy regénynek nagyon ponyva, erotikus feszültséget pedig a kortársak közül például Móricz könnyedebben, magasabb színvonalon képes teremteni, a grófnak tehát nincs nyelve a szerelemhez, kevéske leírásai nem teremtenek fülledt hangulatot, inkább sutácska kísérletek maradnak. Daneille Steelnek ennél sokkal nyíltabbnak kell lennie szexuális kérdésekben, ahhoz hogy megvegyék a könyveit.
