Általános cikkek

Simon Márton: Nem szeretnék megint öt évet várni

Valuska László | 2019. május 12. |

Fotó: Libri 

2018-ban egy költő sem dedikált annyi kötetet, mint Simon Márton, akinek sok év kihagyás után jelent meg Rókák esküvője című verseskötete. Ősszel hosszabban beszélgettünk az új versek nyelvi és képi világáról, a rókák esküvője jelentéseiről, amikor elmondta, hogy néha már az is valami, ha vannak jó mondatok. A kötet elengedéséről, új energiákról kérdeztük a Libri irodalmi díjra jelölt költőt.

Tízek. 2019-ban negyedszerre adják át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyvesblogon rendszeresen bemutatjuk a jelölteket, a velük készült mini-interjúkban a díjra jelölt műveikről faggatjuk őket. A Libri irodalmi díjról egy öttagú zsűri dönt (Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba, Szilágyi Zsófia), a Libri irodalmi közönségdíjról pedig az olvasók szavazhatnak, mégpedig május 12-ig. A Libri-díjak nyerteseit május 15-én hirdetik ki.

Elengedted már a kötetet, vagy van még olyan pillanat, amikor alkotóként észreveszel valami megoldatlan problémát, ami addig nem szúrt szemet?

Nem, nem jut eszembe semmi ilyesmi, szerintem ez már az elengedési fázis, annak is a vége. Problémákat látok a könyvben, kisebbeket, nagyobbakat, persze, de hát ez természetes. Összességében elégedett vagyok vele, vagy legalábbis megváltoztatni nem akarnék benne semmit, ez most ilyen lett, a következő megint más lesz. Annak a tervezgetése már jobban leköt, nem szeretnék megint 5 évet várni.

Simon Márton: Rókák esküvője

Jelenkor Kiadó, 2018, 101 oldal, 1699 Ft

 

A tavalyi év egyik legjobban várt kötete a Rókák esküvője volt. Megjelent a kötet, sokat beszélnek róla, díjakra jelöltek. Van olyan pillanat, amikor tudsz örülni a visszajelzéseknek?

Annyi pozitív visszajelzést kaptam erre a kötetre, hogy ha annak csak a 10 százaléka volt őszinte, akkor se panaszkodhatok. Írtak is róla, írnak azóta is újra és újra, jót is, rosszat is. Ez ilyen. Ennek így egyben nagyon örülök, mert él a könyv, létezik, mozog. (Ide kéne egy szmájli.) Szerintem akad még benne egy-két olyan finomabb implikáció, ami fölött eddig elsiklottak a kritikák, de könnyen lehet, hogy tévedek, és amiről én azt hiszem, ott van, nincs is ott. Viszont ami biztos: nagyon örülök, hogy a közönség(em) nagy része, úgy érzem, "jött velem" ebben az újabb őrültségben, amit kitaláltam. Hogy a többség nem ragadt le annál, hogy "miért nem írtam egy második Polaroidokat vagy Dalokat". Ez nagyon jó volt. Komolyan hálás vagyok érte. És akkor a díjakról és jelölésekről még nem is beszéltem.

A Polaroidok után sokáig nem tudtál új verset írni. A Rókák esküvője megjelenése felszabadított alkotói energiákat?

Egy picit úgy érzem, ez a három eddigi könyv bizonyos értelemben összetartozik, ezen belül pedig hogy a Rókák le is zárt valamit. Ez, ebben a pontatlan formájában, ahogy most értem, elmondhatatlanul felszabadító. Rengeteg tervem és ötletem van, amiket igyekszem kivétel nélkül megvalósítani: most indítottunk egy verses Instaoldalt, valakinek épp dalszövegeket írok, elkezdtem egy új spoken word album szövegeivel is foglalkozni, miközben újabb Tanikawa-verseket válogatok, amiket lefordíthatok majd. (És előtte még lesz egy Slamtábor, ahol én vagyok az egyik főszervező.) Valahogy így.
Nagyon örülök mindennek, ami volt, de folyton olyan érzésem van, mintha semmit nem csináltam volna még.
Szóval: igen. Vagy nem. Talán. Kiderül.