E
Andreu Carranza, Esteban Martín- A Gaudí-kulcs, Athenaeum,2008, 438 oldal,3290 forint
Egész biztos vagyok benne, hogy a cím elolvasása után az emberek 99,9 százalékának a Da Vinci-kód jut eszébe. Ha pedig megfordítják a könyvet, ez a szám 100 százalékra ugrik, mert az ajánló szerint méltó utódot tartunk a kezünkben. Háttöö. Elolvastam a Da Vinci-kódot is, mert ha már egyszer mindenki, akkor én is, de nekem nagyon nem tetszett. Ez pedig egy igen silány utánzat. Amolyan behelyettesítős. Főszereplők, híres ember, helyszín cserélve, sefülesefarka legenda hozzáadva, indulhat a banzáj.
A helyszín Barcelona, a főhősnőnek itt a nagypapáját intézik el, és valami iszonyatos nagy titkot kell megtalálnia, ami majd új korszakot nyit az emberiség történetében. Ezt persze Roppant Titokzatos és Rettentően Gonosz Emberek nem akarják, akik éjfélkor összegyűlnek a keresztútnál, és egy pentagramma előtt visszafelé szavalják a Hófehér Jaguárt. Szerencsére van hét lovag is, akik már Krisztus születése előtt is őrizték ezt a valamit (nem UGYANAZOK a lovagok persze, hehe), és hatalmas kardokat lengetve néha megjelennek segíteni. Akár le is írhatnám, mi a titok, de még a rossz könyvek poénját se lövöm le, aki még kíváncsi, olvassa el.
Abszolút egyéniség nélküli karakterek, végeérhetetlenül unalmas eszmefuttatások Gaudí életéről és az építészetről, dermesztően értelmetlen és annyira unalmas üldözések és gyilkosságok, hogy leírni is tereh. Egyszerűen semmi pozitívumot nem találtam a könyvben.
A helyszín Barcelona, a főhősnőnek itt a nagypapáját intézik el, és valami iszonyatos nagy titkot kell megtalálnia, ami majd új korszakot nyit az emberiség történetében. Ezt persze Roppant Titokzatos és Rettentően Gonosz Emberek nem akarják, akik éjfélkor összegyűlnek a keresztútnál, és egy pentagramma előtt visszafelé szavalják a Hófehér Jaguárt. Szerencsére van hét lovag is, akik már Krisztus születése előtt is őrizték ezt a valamit (nem UGYANAZOK a lovagok persze, hehe), és hatalmas kardokat lengetve néha megjelennek segíteni. Akár le is írhatnám, mi a titok, de még a rossz könyvek poénját se lövöm le, aki még kíváncsi, olvassa el.
Abszolút egyéniség nélküli karakterek, végeérhetetlenül unalmas eszmefuttatások Gaudí életéről és az építészetről, dermesztően értelmetlen és annyira unalmas üldözések és gyilkosságok, hogy leírni is tereh. Egyszerűen semmi pozitívumot nem találtam a könyvben.
