B+
Janet Evanovich: A szingli fejvadász, Ulpius-ház, Bp., 304 oldal, 2999 forint
Janet Evanovich amerikai író 1994-ben alkotta meg a szélsőségesen lúzer Stephanie Plum karakterét, akinek nemcsak pasija és állása nincs, de a kocsija is ramaty, valamint tányérképű, zsíros fiúkat ajánlgat neki az anyja potenciális jövendőbelikként. A feszesen megírt sztoriban egy elmeháborodott nagymama, egy apatikus apuka, a fasírtillatú anyuka és egy perverz-szadista bokszoló gondoskodik a jellem- és helyzetkomikumról. Na meg az állandó pénzhiány és egy veszélyes meló: a rendőrségi kihallgatásról távolmaradt, körözött személyek elfogása. Vagyis a fejvadászat.
A Beholder kiadó 2001-ben már kiadta a sorozat pár kötetét magyarul, most az Ulpius is elkezdi. Ha a könyvesboltban a könyvet a legprimitívebb ponyvának álcázó borító miatt hajítaná félre, ne tegye. Ez esetben ugyanis elzárná magát a lehetőségtől, hogy a metrón törvénytelen röhögésben törjön ki annál a résznél, amikor a szenilis nagymama egy 22-essel véletlenül seggbelő egy egészben sült csirkét. Nem tudom, miért hiszik, hogy a fiatal nők részére pozicionált szórakoztató olvasmánynak feltétlenül ostoba küllem dukál. Rákerestem a külföldi kiadásokra és kiderült: kizárólag a magyar kiadó döntött a primitív burok mellett. Sebaj, a bugyuta borító mögött könnyed, pörgős krimi bújik, szórakoztató kiinduló helyzetből induló nem különösebben csavaros megoldással. A szingli fejvadász nem tartozik a felejthetetlen olvasmányok közé, de mind a szerző stílusát, mind viccességét tekintve messze átlagon felüli. Klotyóolvasmánynak, tömegközlekedésre kiválóan alkalmas.
A munkára teljességgel alkalmatlan, ám sikert sikerre halmozó főhős története akkora siker lett az Egyesült Államokban, hogy 2007-ig összesen tizenöt kötettel jelenttel jelentkezett a szerző. A New York Times bestseller-listáját rendszeresen vezető sorozat első darabját adta most ki az Ulpius-ház, a One for the Money (Egy, a pénzért) címet valamiért A szingli fejvadásznak fordítva. A Bridget Jones, Terézanyu és egyéb szinglikönyvek sorába csak annyiban illeszkedik a kötet, hogy a karakter harmincas, önironikus és béna, de szerencsére hiányzik belőle az a jelleg, ami a többiben annyira idegesítő: ami szerint pasi nélkül az élet nem is élet. Stephanie is rendszeresen hülyét csinál magából (a karakter magyar gyökerekkel büszkélkedik!), de nem nyavalyog, pláne nem a pasik miatt. Inkább egy kiadós tányér töltött káposztára vágyik, vagy autóba szerelhető légkondira gyűjt.
Aki röhögni vágyik, ne habozzon a Stephanie Plum-univerzum bejáratánál.
