Napi kötelező: Majmok bombája

Aldous Huxley: Majmok bombája (Cartaphilus, 2008.)

A Szép új világ szerzőjének második disztópiája, a Majmok bombája 1948-ban egy évvel Orwell legendás regénye, az 1984 előtt íródott, de magyarul csak most olvasható először. Míg a Szép új világban a fogyasztás imádatára beprogramozott, ösztönlényekké degradált embereken uralkodott a diktatúra, addig a Majmok bombájában azt mutatja meg Huxley mi történhet világunkkal egy nagyszabású nukleáris és biológiai háború után. Szinte közvetlenül Hirosima és  Nagaszaki után nem is volt nehéz elképzelni, mit folyhat egy olyan világban, ahol az emberi civilizáció szó szerint kipusztítja önmagát és a maroknyi túlélő szinte vegetálva szenved egy eszement vallási vezér uralma alatt. Ebben a világban az emberek helyett már ocsmány majmokká butult lényeket találunk, ám a regény végén mégiscsak felcsillan egy kis remény, több is mint, amit a Szép új világ tár elénk. A Cartaphilus gondozásában most megjelent regényt bátran ajánlom minden disztópia- és sci-fi-rajongónak; a téma egyik legelismertebb hazai kutatója, Farkas Ákos által írt utószó pedig egyenesen kihagyhatatlan.