Most, hogy gőzerővel tombol a fesztiválszezon, és kis országunk ifjainak jelentős része kisszínpadok és nagyszínpadok között lődörög, mi továbbra is a kultúrált szórakozás előmozdításán fáradozunk. Igaz, a magunk részéről, mi is szánalmas pozőröknek tartjuk azokat, akik Soltész Rezső nosztalgiakoncertjére várva A heidelbergi művészetfilozófiát olvassák, vagy a sörsátornál az új hordó csapra veréséig támadt bosszantó várakozás közben A Buddenbrook házba mélyednek. Úgy gondoljuk, hogy a kultúrált szórakozás az alkalomhoz illő ruházat kiválasztása mellett az alkalomhoz illő könyv(ek) beszerzésével kezdődik, éppen ezért az alábbiakban (és a későbbiekben még párszor) olyan olvasnivalókat ajánlunk a fesztiválozóknak, amelyekkel kellemesen el lehet ütni az időt a felkeléstől az első sörig, és amelyek szórakoztatva tanítanak, és nemhogy csorbítanák az ilyenkor izmosodó rock n roll-életérzést, de sőt!Ezúttal három biográfiára hívnánk fel a figyelmet, s rögtön elöljáróban leszögeznénk, hogy életvezetési kalauznak egyiket sem ajánlhatjuk!
Különösen Anthony Kiedis (kell-e mondani: a Red Hot Chili Peppers frontemberéről van szó) könyvét nem, éppen ellenkezőleg, ezt a művet kifejezetten preventív céllal tegyük a hátizsákba! Higgyenek egy sokat tapasztalt ex-drogosnak, annyi szép, delíriumban eltöltött év után, ő is a tiszta, drogmentes életet választotta. Kár is nagyon elmerülni a tudatmódosító szerek világában, hiszen lám, a nagy rock sztárnak is milyen nehéz volt lejönni a cuccról. Összességében valami ilyesmi az üzenete ennek a könyvnek, bár tegyük hozzá, hogy azért nem ilyen szájbarágós stílusban nyomja végig. Sőt, időnként maga is elismeri, hogy megvan ennek az önpusztításnak is a maga szépsége, hiszen, csupa izgalom egy kemény kábszeres élete. Attól azért nem tarthatnak a csemetéikért aggódó szülők, hogy gyermekeik a könyv hatására a Kiediséhez hasonló drogkarriert futnak be, mert ahhoz azért igen korán, keményen neki kell kezdeni a dolognak. Ráadásul, kell hozzá egy elvetemült apuka is, aki a 11 éves kölyökkel együtt tolja a spanglit, és aki nem sokkal ezután aktuális barátnőjét ráveszi, hogy egy kis szexuális felvilágosítást tartson a srácnak. No, valahogy így zajlott ez a kis Anthonyval, innen egyenes volt az út a keményebb szerek felé, s némileg kacskaringósabb a világhírig. A fordulatokban gazdag, veszélyes helyzetekkel bővelkedő sztori azért is letehetetlen, mert (nem tudható, hogy ez Kiedis, vagy a segédkező, sztár önéletrajzokra szakosodott újságíró érdeme-e) a frontember kis túlzással, úgy szövi visszaemlékezéseit, mint Szindbád. Némi mélabúval, de állandóan felbukkanó derűvel tekint múltjára, a nőkről pedig mindig a lehető leggyengédebben emlékezik meg, utólag felmagasztalva minden balul végződő kalandját. A zenekar kulisszatitkairól nem ebből a könyvből értesülhetünk, ettől függetlenül garantáltan nem fog csalódást okozni sem a rajongóknak, sem a kevésbé elfogult érdeklődőknek. (Anthony Kiedis és Larry Sloman: Scar Tissue - Chili a sebre, Konkrét Könyvek, 2005
400 oldal, 3980 Ft.)
Ugyanezt elmondhatjuk Para-Kovács Imre beszélgetős könyvéről, sőt talán nem túlzás azt állítani, hogy a 80-as évek virágzó, ám a nagyközönség számára még ma is félig rejtett, hazai alternatív kultúrájának, és a magyar könnyűzene történetének egyik kihagyhatatlan dokumentuma a Menyhárt Jenővel készített nagyon mélyinterjú. A most feltámasztott URH oszlopos tagja, és az Európa Kiadó frontembere tökéletes alany a korszak megidézéséhez, alkatától távol áll a romantikus múltba révedés, kritikával szemléli egykori önmagát.
Külön aktualitása is van ennek a könyvnek, hiszen Menyhárt a Szigetre elvileg saját kötettel áll majd elő, amelyben új, ökoharcos, Greenpeace-aktivista oldaláról ismerhetjük meg az igazi hőst. Addig is ebből a remek könyvből megismerhetjük az előzményeket; végigkövethetjük két meghatározó zenekar (sőt félig-meddig a szintúgy legendás Trabantéval együtt háromét) történetét, érdekes történelmi lenyomatot kapunk a 80-as évekről, Menyhárt amerikai kalandjaiba is beavat, és megtudhatjuk, hogy mit is csinált, amikor vatta volt. Külön érdekessége ennek a kötetnek, hogy egy függelék is kapcsolódik hozzá, amelyben az előforduló nevekről, helyekről, fogalmakról kapunk magyarázatokat, és ami kis túlzással, és némi húzás után (hiszen szerepel benne például Bach is) a korszak honi rocklexikona is lehetne. (Para-Kovács Imre: Amerika kiadó – Beszélgetések Menyhárt Jenővel, Gloria, 2006, 462 oldal, 2980 Ft)
A következő önéletrajzíró minden rocklexikonnak kötelező szócikke kell, hogy legyen, meg is található az Amerika Kiadó függelékében is. Nem is csoda, hiszen Bob Dylan (ebből a könyvből kiderül ugyan, hogy mennyire próbált harcolni ez ellen) mégiscsak nemzedékének jelképes alakja lett, olyan legendás alak, mint Che Guevara, vagy Martin Luther King. Önmagában már ez is elegendő okot szolgáltatna ahhoz, hogy elolvassuk a könyvét, de a Krónikák (és ez csak az első kötet) elsősorban mégis azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy elsőrangú írói munka. Dylan nem kronologikus rendben halad, egy-egy mozzanatot ragad ki életéből, és ezek a részek aztán dialógusba lépnek el egymással, így egy olyan szöveg jön létre, amely nemcsak a zenész pályájáról, hanem az USA közelmúltjának, a szórakoztató ipar átalakulásának történetéről is szól. Dylan atmoszférateremtő képessége, költői leírásai, fanyar humora teszi ellenállhatatlanul érdekessé könyvét. Érezhetően nem akarja építgetni önnön mítoszát, inkább ellene dolgozik, így egy olyan szimpatikus embert ismerhetünk meg, aki kellő alázattal próbálja viselni, hogy zseninek született. (Bob Dylan: Krónikák, Park, 2005, 268 oldal, 2900 Ft)