Negyvennyolc éves korában meghalt Wolfgang Herrndorf német író, a kritikusok egy része által az új Zabhegyezőként emlegetett Csikk című sikerkönyv szerzője. Herrndorf a regényben keresetlen nyelvezettel, de nagyon nagy érzékenységgel beszélt szerelemről, barátságról és halálról, ügyesen kerülgetve az ilyenkor szokásos közhelyek csapdáit. Németországban óriási sikert aratott a könyv, itthon azonban mintha kevesebb figyelem hárult volna rá.
A népszerű író gyógyíthatatlan agydaganatban szenvedett, és végül maga vetett véget életének. Wolfgang Herrndorf hétfőn halt meg, a hír megrázta a német kulturális életet.
Herrndorf eredetileg nem akart író lenni: saját bevallása szerint egy „nagyon kispolgári” családból származott, az irodalom nem nagyon tartozott a mindennapjaihoz. Művészeti stúdiumokat folytatott, és először illusztrátorként helyezkedett el. Első regénye, a 2002-es In Plüschgewittern még kevés figyelmet kapott. Számára az igazi áttörést a Csikk hozta el, amely 2010-ben jelent meg és óriási sikert aratott: egyedül Németországban több mint egymillió példány kelt el belőle. A könyvet 24 nyelvre fordították le, itthon a Scolar adta ki.
A sztori szerint a 14 éves és tehetős családból származó Maik anyja elvonón van (hivatalosan persze szépségfarmon), apja pedig a titkárnővel kéthetes „üzleti útra” ment. Maik előtt ott tátongana a nyári szünet minden unalma, ha nem bukkanna fel orosz származású osztálytársa, Csikk, ujján egy lopott Lada slusszkulcsát pörgetve. Meg is kezdődik ezzel a road-regény, egy különleges barátság és egy nagy utazás története, valahol Kelet-Németországban:
„Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak.”
Herrndorf 2012-ben Sand című krimijéért díjat kapott a rangos lipcsei könyvvásáron, betegsége miatt azonban már nem tudott megjelenni, hogy személyesen vegye át az elismerést. Orvosai 2010-ben állapítottak meg nála rosszindulatú agydaganatot. A diagnózis óta visszavonultan élt, nem adott interjút, és nyilvános felolvasásokon se vett részt. Az írót háromszor műtötték, a betegség elleni küzdelméről beszámolt az Arbeit und Struktur című blogjában (az oldal egyébként jelenleg nem elérhető). Tervei között szerepelt még egy roadmovie, és szerette volna nyomtatás alá rendezni blogbejegyzéseit.
Utolsó blogbejegyzésében azonban már arról írt, hogy elvesztette erejét, a gyógyszer már nem hat, a daganat pedig növekszik. „Vége a kemónak. A műtétnek nincs értelme. Tudom, mindez mit jelent” – fogalmazott.
Írótársa, Kathrin Passig a Twitter közösségi portálon kedden azt közölte, hogy Herrndorf fegyverrel vetett véget az életének Berlinben egy folyóparton. A rendőrség nem erősítette meg ezt az információt, mint ahogy a szerző kiadója, a Rowohlt sem.
Forrás: MTI, Zeit Online
