.jpg)
Budapestről nézve Madrid maga a kulturális Disneyland: 10 napot voltam kint, a könyvhétről két kézzel cipelték haza a könyveket az emberek, a múzeumokban egyszer sem fizettem, mert EU polgárnak nem kell, plusz ha nem lopják el a sajtókártyám, akkor még jobb lett volna. A könyvesboltok interaktívak: van külön olvasószoba, zeneszoba, mindent megfoghatsz, kipróbálhatsz. Itthon agyonvernének egy Britannicával, hogy "kiolvasom" a betűket a könyvből.
Kultúrsznobok, irány Európa, tudjátok meg, milyen, amikor megélik a kultúrát az emberek.
De a legdurvább ezután jött csak: a Metróban könyvet lehet kölcsönözni, beszarok. A Moncloa állomáson kikölcsönzöl vmit, majd 15 napon belül valahol visszaadod.
Ráadásul nyolcszáz címből lehet választani, és mindig frissül a kínálat. Mindezt ingyen. A
BiblioMetro előtt térdre borultam és zokogtam, mert az Index Újpest Városközpontban van, ez a világ vége, annyit kell ide utazni, hogy egy könyvesblogot be lehetett indítani, annyi idő van olvasni. Na mindegy.
Rögzítsük, hogy Madrid színes kulturális tér, ráadásul ekkor még izgultak a bajnoki címért, tehát az is dobott a hangulaton.
De vissza: 2005. július 1. óta működik a BiblioMetro, amit Chiléből mentettek át. És kurva sokan használják, mert könyv
tárba a kutya sem jár, venni meg nem vesznek. Senki nem akar kockáztatni, feleslegesen kidobni 20 eurót. Ezen kívül annyira kézenfekvő, ha ennyi időt töltünk a tömeg
közlekedésen, akkor azt használjuk ki.
Annyira izgató ez a dolog, hogy meg is kérdeztüka fiatal egyetemista lánytól, hogy működnek itt a dolgok: tagsági van, kölcsönzési díj nincs. Nyolc
helyen van a 11 metróvonalon BiblioMetro, minden nap 14-20 óráig tartanak nyitva, de bármikor
vissza lehet vinni a könyveket. Ha tönkremegy vagy elveszik, hozni kell másikat, ennyi.
A képen látható hölgy akkor válogatott, és mit? Márait, persze ezt most nem hiszi el senki, de tényleg. Én sem hittem el. Ahogy azt sem, hogy egy ilyen működne itthon.
