A-
Vincent Cuvelier & Charles Duterte: Amikor életemben először megszülettem, Vivandra Kiadó 2007.
Legyőzni a hétfejű sárkányt, csatát vívni egy sziklavárért, megszelídíteni a táltos paripát: mindez semmiség lehet ahhoz képest, amikor a szülőknek felelniük kell az élet nagy kérdéseire. Nem is a szexuális felvilágosító rész az érdekes. Az a legkisebbeknek még nem annyira inspiráló, és különben, is száraz, technikai leírás az egész. Az igazán komoly, nagy kérdésekre gondolok, amikre bizony meg kell adni a választ.
Ki vagyok én? Honnan jöttem? Ti akartátok, hogy legyek?
A szülés egy misztérium. A legmegátalkodottabb felnőtt lába is elgyengül, ha meglát egy kisebbfajta gyereket, és erről könyvet írni nem lehet egyszerű feladat. A francia szerzőpáros könyve mégsem lett gügyögős vagy giccses, annak ellenére, hogy feltűnően elfogódott, szinte elfogult hangon beszél a történet narrátora. Azonban, ugyanúgy, mint a képek, a szöveg is határozott, éles kontúrokkal határolt, maszatolás nélküli.
Egy kislány születésével kezdődik, majd végignézzük, hogyan lesz óvodás, kiskamasz, végül maga is gyermeket váró, fiatal nő. Egy-egy jellemző kép, néhány soros szöveg illusztrálja csak a jeleneteket: nem is törekedhet széles perspektívára, de lehetőségeihez mérten harmóniát teremt. A három, a tizenöt, és a harminc éves hangján is meg tud szólalni a szerző. Ugyanilyen széles az érzelmi skála: néha vicces („Amikor életemben először lehorzsoltam egy sziklát, sírva fakadt szegény. Én nem.”), néha elérzékenyült („Amikor életemben először láttalak, a te szemed volt csukva és én voltam a zúgó tenger.”), szerencsére úgy, hogy egyik szerepben sem veszíti el a hitelességét.
Hotya Hajninak, a fordítónak nem csak amiatt volt nehéz dolga, mert a könyv kis gyerekeknek szól: egy összetett, sokrétű beszédmódot kellett megalkotnia, ami könnyen érthető, egyszerűen felfogható, mégis finomra csiszolt, akár egy szabadvers.
Charles Duterte erőteljes, szinte képregényszerű rajzai jól kiegészítik a pár jellemző vonással felvázolt rövid jeleneteket. Néha felül is írják, vagy más értelmezést adnak a szövegnek. Kép és szöveg kettőse abszolút cinkosként viselkednek. Csak üdvözölni tudom a Vivandra döntését, hogy a Gallimard Jeunesse kiadványán semmit sem változtattak, nem csak az illusztrációk, de a fedlap, a méret, a betűtípus, minden ugyanolyan, mint a franciák 2006-os sikerkönyvén. Az egyik legkisebb és legtitokzatosabb gyerekkönyvkiadónk csalhatatlan szimata most sem tévedett.
