10. Konrád kezdőmondatában látszólag semmi durva, mégis bevettük, legyen már egy olyan mondat a tizesben, melyben valami (komplex) lírai kép is található, nem csak hülyeség.
"Egész nap beszélek, hallucinálok, a múlt pillanatai, mint a méhviasz sejtjei a pergetéskor, kipattogzanak."
(Konrád György: A cinkos)
9. A fantasztikum és a titokzatos egyiptomi cigaretták iránt (is) rajongó Cholnoky-testvérek nagymesterei voltak az indításnak, a felütésnek, és a korai meghökkentésnek is. A fiatalabb tesó híres kisregényének egyébként ezután következő mondata üt csak igazán. De ez sem rossz.
"A végzetes éjszakát két nappal megelőzően Miroár Jakab így szólt a gazdájához: - Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram."
(Cholnoky László: Bertalan éjszakája)
8. Kortárs nyelvzsenink anno jól feladta a leckét egész kisregényével. Első mondatából jól látszik, hogyan harmonizál az egyik budapesti kerület és az archaizmus. Esterházy itt kezdi, és egy regényen végigviszi.
"Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig."
(Csokonai Lili, azaz EP: Tizenhét hattyúk)
7. Mivel az Északról hegy, (stb.) első mondata másfél oldal, és Az ellenálás melankóliájának indítása is felér egy novellával, emellett maradtunk.
"Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?"
(Krasznahorkai László: Háború és háború)
6. Ha egy esszébe torkolló rezignált meditáció így indul, sok mindenre számíthatunk. Szinonímaszótárba illő frazéma.
"…az a krajcáros pokol, amit az agyadnak nevezel."
(Balassa Péter: Halálnapló)
5. Krúdy regényvilágában általában nyílt terep adódik a szellemek, és egyéb más dimenziókban leledző lények számára, hogy bosszantsanak minket, szegény halandókat. Pisztoli hallgatása talán érthető.
"Pisztoli sohasem beszélt arról az időről, amelyet a másvilágon töltött."
(Krúdy Gyula: Kleofásné kakasa)
4. Spiró neologizmusa talán jobb helyezést is megért volna, de a dobogó közelében nagy volt a tülekedés.
"Nem volt mese, egyszer végre fel kellett találni a Cuppogó Hónalj-Hasadékot."
(Spiró György: A Jégmadár)
3. Ilyen mondatok olvasatán érdemes elgondolkozni arról, van-e értelme a grammatikai szabályoknak, no meg annak, hogy komolyan vegyük-e a mondatelemzést, a Magyar Grammatikát, és a rémakiemelő partikula jelentőségét.
"Margittay Edina még soha nem volt egymáséi."
(Parti Nagy Lajos: A test angyala)
2. Szinte mindegy, melyik Rejtő-regényt csapjuk fel, és hol. A sok kezdőmondat közül még a Vesztegzár a Grand Hotelben első mondatán filóztunk, aztán feldobtunk egy pénzt, és ez lett.
"Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott."
(Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban)
1. Nyertes kezdőmondatunk kissé David Lynch-re hajaz, ugyanakkor felmerül a kérdés: szerzőnk mivel mérgezte magát éppen?
"Sötét volt, mint egy fasírtban."
(Hajnóczy Péter: A parancs)
