B-
Ray Loriga: Égből pottyantak, Európa, 2008, 1900 Ft.
Kamaszkoromban nyílván ez lett volna az egyik kedvenc könyvem, ennek oka elsősorban az, hogy Loriga regénye felidézi a 90-es évek fojtó semmit mondását, biztosan sokan nem értenek egyet velem, de valahogy ma is úgy érzem, hogy reményvesztetten unalmas volt fiatalnak lenni akkor. Virágkorát élte a cipőbámulós rock, kockás flanelingben lődörögtünk, és nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal. Úgy tűnik, így utólag, hogy ennek a generációnak nem volt mi ellen lázadnia, nem volt jövő, csak csendes pangás. Az Égből pottyantak (a cím sajnos példátlanul idióta lett, feltehetően mindenkinek azonnal Gryllus Vilmos joviális mosolya jut róla eszébe) pontosan idézi meg ezt az életérzést, ráadásul főhősei fiatalok, akik képtelenek mit kezdeni magukkal. Várhatóan tehát inkább azok a középiskolások élveznék ezt könyvet, akik Kurt Cobain pólóban járnak, messze elkerülik a plázákat, és úgy érzik, hogy egyedül maradtak a kérdéseikkel, és nem várnak túl sokat jövőtől. Sok iránymutatást, kiutat nem kínál ugyan nekik ez a regény, de legalább tudni fogják, hogy nincsenek egyedül.
A történet elbeszélője egy fiatal fiú, akinek fenekestül forgatja fel az életét az, hogy a nála néhány évvel idősebb bátyja egy szép napon lelő egy biztonsági őrt egy bevásárlóközpontban. A báty ezután menekülni kezd egy autóval, később egy újabb embert öl meg, közben csatlakozik hozzá egy fiatal lány, aki egyszerre vonzódik a feltűnően jóképű gyilkoshoz, illetve szeretne elszökni brutális apja elöl. A testvér utólag rakja össze a báty ámokfutásának részleteit, illetve próbál reflektálni a történtekre, közben azzal is meg kell küzdenie, hogy a média élénken érdeklődni kezd a sztori után, csinos édesanyjuk pedig abszolút az újságok, és a televízió kedvence lesz. A fiú megpróbál magyarázatot találni a testvér tetteire, illetve utólag értelmezni kettőjük kapcsolatát, ebben van segítségére a nyomozó, aki lelövi a bátyját, bár ehhez semmi kedve sincs, illetve a lány, akit a báty végül kidob az autóból, bár előtte úgy tűnik, társra lelnek egymásban.
A regény ügyesen merít motívumokat innen-onnan, egyértelműen felismerhető az amerikai beat irodalom (elsősorban Kerouac) hatása, de Loriga könyve mégis azokkal a művekkel áll közelebbi kapcsolatban, amelyeknek pontosan ennek a korosztálynak a problémáival foglalkozik, itt elsősorban Salinger, és Ajar írásaira gondolok. Persze a popkultúra számos más alkotásának hatása is érezhető, a road movie műfaja, vagy a grunge zene is nyomot hagyott ezen a könyvön. A történet értelmezhető akár a Született gyilkosok soft változataként is. Ez így együtt nyílván azt sugallja, hogy túl sok eredetiség nincs Loriga regényében, ami részben igaz is, azonban a szerző szerencsére nem veszi túl komolyan magát, és az időnként giccsbe hajló részeket (pl.: a feketébe öltözött bátyot egy tengerparti jelenetben lövik szitává a rendőrök), remekül tudja ellensúlyozni néhány meglehetősen szarkasztikus, ironikus epizóddal (ilyen az elbaltázott életén merengő rendőr szinte minden felbukkanása).
Az Égből pottyantak című regényt nosztalgiával fogják olvasni azok, akik akkor jártak gimnáziumba, amikor ez a regény született, és lehet, hogy gyorsan le is töltik majd Ten-t, és lehet, hogy nagy élményt jelenthet olyan fiatalok számára, akik nem találkoztak még hasonló könyvvel. Összességében inkább gyenge közepes, de én is voltam 15 éves, és a napokban meg is hallgattam néhány régi albumot…
