Ha már Debrecen és irodalom, két dolog tűnik fel: egy, aki vitte valamire, nem maradt ott, kettő, a legfontosabb emlékhelyeket, épületeket lebontották. Ez azonban ne szegje kedvünket, látnivaló így is akad, és ha már az eredeti épületeket nem láthatjuk, emléktábláról vagy szoborról majd minden esetben gondoskodtak.
Kezdjük sétánkat a Nagyállomásnál, és szembesüljünk a második szabállyal. Petőfi Sándor itt töltötte nevezetes egy telét 1843 decemberétől 1844 márciusáig. A ház helyén most a pályaudvar áll. A költőről elnevezett tér jó pár méterrel arrébb található, Petőfi szobrával, mely a főutca legkevésbé esztétikus szakasza felé néz.
Először azonban a Nagyállomás melletti posta irányába indulunk, megcsodáljuk az üzemen kívüli régi sárga villamost (ó, micsoda gyönyör volt ezeken zötykölődni), és megtekintjük a Déli sor 4. szám alatti, kivételesen eredeti épületet, amelyben a tábla tanúsága szerint Tóth Árpád tanult elemista korában.
A környék nem túl szívderítő, a késdobálókba betérni nem tanácsos. A továbbiakban, ha elfáradunk, használhatjuk az egyes villamost, (értsd: a város egyetlen villamosjárata, bár hajdanán hét volt), melynek útvonalán található a legtöbb helyszín. Szálljunk le a Szent Anna utcánál, és döntsünk, balra vagy jobbra megyünk-e; a Szent Anna utca 22. szám alatt élt gyerekkorában a nemrég elhunyt Szabó Magda; az eredeti építményt már lebontották. A másik irányból nyílik a Miklós utca: a 12. számú házba költözött Móricz Zsigmond harmadikos gimnazista korában, hogy hagyják végre nyugodtan olvasni, ne ellenőrizzék folyton, tanul-e. Ugyanezen utca 9. számú épületében lakott Jókai Mór 1849 első felében (akkortájt a kormány is itt volt, ideiglenesen Debrecent tették meg az ország fővárosává).
Szálljunk fel ismét a villamosra, és mielőtt megállnánk a Nagytemplomnál, vessünk egy pillantást a nem sokkal előtte található Belgian Beer Caféra. Ezt pár éve még Krúdy Sörözőnek hívták, talán azért, mert az író, amikor a Debreceni Ellenőrnek írt cikkeket (tizenévesen), itt kezdett belekóstolni az éjszakázós, bohém életmódba. Hogy pontosan mely kocsmákban, arról nem szólnak emléktáblák. (Ej, micsoda álszentség!) Az Arany Bika Szálló 2. emeletének 218-as szobáját kérte mindig Móricz, ha itt töltött pár hónapot, például regényírás céljából (Pillangó, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét).
Folytatjuk!
